Arafat palesztin törvényhozók előtt hangsúlyozta: minden eszközzel megvédi a
várost. "A Jeruzsálemért vívott harc a palesztin nép élet-halál harca. Nincs
egyetlen ember sem a palesztinok között, aki hajlandó lenne átengedni Izraelnek akár
egy grammnyi földet Jeruzsálemből" – idézte Arafatot az AP amerikai
hírügynökség.
Az izraeli álláspont szerint a jeruzsálemi közigazgatási határok nyugati, tehát a
tengerpart és Tel Aviv irányába történő módosítása nem sérti a palesztin
érdekeket. Mint ismeretes, a vita eddig arról folyt, hogy létrejöhet-e palesztin
fennhatóság a város keleti, többségében arabok lakta részében. Nyugat-Jeruzsálem
1948, tehát az államalapítás óta Izrael része, így a város bővítése nem
érintené a vitatott területeket.
A Biztonsági Tanács vitájában felszólalók azonban azt hangsúlyozták, hogy az
izraeli elképzelés ellentétben áll a BT korábbi határozataival, és a Jeruzsálemmel
kapcsolatos egyoldalú intézkedések súlyos akadályai lehetnek a békefolyamatnak. Az
Egyesült Államok a BT elé terjesztett, Izraelt elítélő határozat elfogadása ellen
foglalt állást, bár Bill Richardson amerikai küldött is sajnálkozását fejezte ki
az izraeli terv miatt.
Dore Gold, Izrael állandó ENSZ-képviselője azzal védelmezte kormánya tervét, hogy
annak célja Jeruzsálem gazdasági és infrastrukturális fejlődésének
meggyorsítása.
A Jerusalem Post cím? izraeli napilap rámutat arra, hogy a Kelet-Jeruzsálemben 1967
óta tartó izraeli építkezések és az arab népesség csökkentésére tett
erőfeszítések ellenére az arabok ma már Jeruzsálem népességének 29 százalékát
teszik ki (1967-ben 25 százalék volt az arab népesség aránya), és ez az arány a
közeljövőben tovább módosulhat. Jeruzsálem határainak nyugati irányba való
kiterjesztése hatásos válaszlépésnek tűnik a népességi probléma megoldására.
A palesztinok ugyanakkor az izraeli fennhatóság megerősítését olyan "ravasz
próbálkozásnak" minősítették, amelynek a célja a jövőre esedékes végleges
rendezésről szóló tárgyalások befolyásolása.
1998. 07. 04. (II/27)
