A tovább tartó áradások miatt a kínai kormány mintegy öt és félezer kilométer
hosszan kiköltöztette a lakosságot, hogy megelőzze a további veszteségeket. Emberek
milliói maradtak otthon nélkül: több mint 14 millió embert kellett evakuálni.
Többségük rokonoknál vagy alkalmi táborokban húzódik meg. A legutolsó adatok
szerint több mint háromezren haltak meg. Utoljára 1954-ben volt ennyire súlyos
áradás, akkor mintegy 30 ezer halálos áldozatot követelt a víz.
Az ár mostanra veszélybe sodorta az ország legfontosabb ipari központjait, olajmezőit
is, és mintegy 21,5 millió hektár termőterületet árasztott el. Az anyagi kár
meghaladja a 24,1 milliárd dollárt. Leginkább a vidéki lakosság helyzete aggasztó, a
kormány ugyanis inkább a parasztok földjeit hagyja víz alá kerülni, hogy így mentse
meg a városi lakosságot. A gátak, töltések megerősítésén kétmilliónál is több
katona, illetve civil lakos fáradozik éjjel-nappal. A folyó szintje egyébként 46
méterrel emelkedett a veszélyesnek számító szint fölé, egyes helyek pedig több
mint hatvan napja vannak víz alatt.
A kormány évek óta dolgozik egy gátrendszer kiépítésén, amely azonban
környezetvédő csoportok szerint még nagyobb katasztrófák számára nyithat ajtót. A
Jangce alsó folyásánál ugyanis a gát léte hamis biztonságtudatot épít ki az
emberekben, vonzza az ipari befektetéseket, ám valójában védtelenül hagyja a
területet a Jangcéba futó folyókkal szemben.
Az áradással szembeni küzdelemben komoly problémát jelentenek a járványok. Mivel a
kórházak, egészségügyi központok is víz alá kerültek, kevés a gyógyszer.
Gyakoriak a gyomorbetegségek, a vérhas, a hepatitisz és a vízben élő kórokozók
által terjesztett betegségek. A lázbetegségek egy halálos változata máris 400
embert támadott meg, a helyzet pedig még súlyosabbá válhat az elkövetkezendő három
hónap során – ez ugyanis az az időszak, amikor az esőzéseket különféle
járványok követik.
1998. 08. 29. (II/34)
