Tony Blair leszögezte: a brit kormány mindent elkövet, hogy a tetteseket a törvény
előtt felelősségre vonja, s egyben a nemzetközi terrorizmus ellen is szigorú
fellépést hirdetett meg.
A példátlan vérontásra augusztus 15-én került sor, amikor is a kisváros
rendőrségére telefonos bejelentés érkezett: a bíróság épületénél pokolgép
ketyeg. A kivezényelt rendőrök megkezdték a terület kiürítését, és a tömeget az
utca másik, forgalmas bevásárló negyedébe terelték – pontosan oda, ahol a bomba
robbant. Az autóba rejtett negyedtonnás pokolgép okozta detonáció nyomán az emberek
tehetetlen bábukként hullottak a földre, a környező boltok beomlottak, s mivel egy
nagynyomású vízvezeték is eltört, az utcán szó szerint patakokban ömlött a vér.
Az áldozatok többsége nő és gyermek, illetve két spanyol turista volt.
A merényletért az IRA-ból októberben, a békefolyamat elleni tiltakozás jeleként
kivált ún. "Valódi IRA" szakadár katolikus terroristacsoport vállalta a
felelősséget, melynek vezetője veszélyes és fanatikus terrorista hírében áll.
Bertie Ahern ír kormányfő felhívására néhány nap múlva a legszélsőségesebbnek
tartott katolikus terrorcsoport, az Ír Nemzeti Felszabadító Hadsereg (INLA) és a
Valódi IRA is tűzszünetet hirdetett. Míg az ír kormányfő aggodalmát fejezte ki,
hogy az omaghi mészárlás még nem az utolsó fejezet a három évtizede dúló
erőszakhullámban, London szerint paradox módon a megbékélés esélye közelebb
került, mivel a merénylet nyomán példa nélküli együttműködés alakult ki London
és Dublin között. Az omaghi akció egyébként gyakorlatilag ellehetetleníti a kis,
elszigetelt csoportokat, és növeli azt az IRA-ra helyeződő nyomást is, hogy
ígéretéhez híven megkezdje alakulatainak lefegyverzését. A két ország megfogadta,
hogy szétmorzsol minden olyan törvénytelen paramilitáris csoportot, amely megtagadja a
Nagypénteki Egyezmény betartását.
Tony Blair az új törvénymódosításban drákói szigor és majdhogynem statáriális
jelleg? intézkedések bevezetését helyezte kilátásba, melynek során már a
gyanúsítottak hallgatását, vagy az együttműködés megtagadását is beismerő
vallomásként fogják kezelni. Mivel feltehetően több nemzetközi terrorcsoport
rendelkezik londoni kapcsolatokkal, a tervezet alapján már a külföldi célpontok
elleni támadások brit földön való kiterveléséért is életfogytiglani büntetést
lehetne kiszabni.
1998. 08. 29. (II/34)
