A kitermelés 1950-ben kezdődött, amikor egy 60 százalék tisztaságú, nagyon gazdag urániumérc-lelőhelyet fedeztek fel. Egy hivatalosan mai napig el nem ismert egyezmény alapján, amely az akkori román és szovjet kormányok között jött létre, a kitermelést szigorú katonai ellenőrzés mellett az oroszok vették át, és az évtizedek alatt több száz tonna kibányászott uránium indult útnak Moszkvába.
Röviddel a kitermelés megkezdése után az oroszok megengedték a helybeli bányászoknak, hogy házaik felépítéséhez a bánya területéről vett törmeléket használjanak, ám azt elfelejtették megemlíteni, hogy ez igen magas koncentrációban tartalmaz radioaktív urániumot. Így tizennégy ház a mai napig állandó sugárforrásnak számít. A falutól nem messze levő úgynevezett 1-es zónában, az urániumérc bányászása jelenleg is folyik. A visszamaradt nukleáris hulladékot betonhordókba tömörítve kezdetleges körülmények között tárolják a régi bánya mellékcsarnokaiban, így próbálva meg – nem túl nagy sikerrel – kivédeni a káros sugárzásokat. Bárki, aki a hulladék közelébe jut, rövid időre maga is a sugárzás forrásává válhat. A probléma megoldása sürgőssé vált, mivel a helyi lakosság nagy része daganatos megbetegedésekben szenved, a gyerekek pedig különféle fejlődési rendellenességekkel jönnek a világra.
A héten a helybéli lakosok és az illetékes szervek között megbeszélésre került sor, amelynek során a hulladéktároló további üzemeltetését, illetőleg bezárását vitatták meg. A meghívott illetékes szervek közül nem jelent meg senki, csak a Természetvédelmi Főfelügyelet képviseltette magát, és a vita igen kiéleződött. A falu lakossága 97 százalékban a hulladéktároló bezárása mellett döntött, és kijelentették, hogy készek petíciót benyújtani az ENSZ-nél, továbbá az utak lezárásával és a veszélyes hulladék Körösbe dobálásával fenyegetőztek. Nicolae Pacala, a Természetvédelmi Főfelügyelet nagyváradi igazgatója elmondta, hogy a nukleáris hulladék tárolására való engedély megadását nem fogja befolyásolni a lakosság véleménye, mivel semmilyen tárgyi bizonyítékot nem tudnak felmutatni arra vonatkozóan, hogy a környéken a sugárzás a megengedettnél nagyobb lenne, és az eddigi mérések is ezt támasztják alá.
Döntés még nem született, és az illetékes hatóságokat látszólag nem érdekli a falubeliek problémája, jóllehet közismert tény, hogy Bihar megye a rákos megbetegedések számát illetően a második helyen áll, és nagyon magas a gyermekkori leukémia, valamint a vesedaganatok száma is. (Heckel Andrea-Tünde)
1998. 08. 08. (II/32)
