hetilap

Bár Arafat Oslóban úgy nyilatkozott, hogy az izraeli béketárgyalásokon előrelépés tapasztalható, mégis egyre inkább úgy tűnik, megállapodás nélkül szeretné kibekkelni az időt 1999. május 4-ig. Úgy tűnik, túl nagy ár lenne számára egy megállapodásért a Palesztin Nemzeti Alapokmány Izrael-ellenes záradékának megsemmisítése és a nemzet felszabadításáért vívott háború mítoszának szertefoszlása – véli a Jerusalem Post cím? izraeli lapban megjelent cikkében Mose Zak. A PFSZ vezetője eredetileg azt tervezte, hogy a lehető legtöbb területet megszerzi (ez pedig csak egy Izraellel kötendő megállapodás keretén belül lehetséges), kellő nagyságú terület ugyanis megfelelő indokot szolgáltatna a függetlenség kikiáltásához. Az idő azonban túl gyorsan száll: alig kilenc hónap van hátra májusig, s ez nem elegendő a teljes csapatkivonásra. Pedig ez lehetővé tenné Arafat számára egy újabb válság előidézését, amivel meg lehetne teremteni az ország felszabadítási háborújához szükséges alaphangulatot. A hátralévő néhány hónapban Arafatnak számos gazdasági és társadalmi problémával kell megbirkóznia, ezért áhítozik annyira arra a napra, amikor végre bejelentheti Palesztina függetlenségét. Az Izraeltől való éles elkülönüléssel tovább egységesíthetné saját táborát. Ugyancsak emiatt szeretné a Palesztin Nemzeti Alapokmányt továbbra is az összes Izrael-ellenes záradékkal együtt látni. Némelyek arra hivatkozva nem értenek egyet ezzel az elmélettel, hogy a PFSZ már az oslói megállapodás előtt kialakította azt a politikát, miszerint minden területet elfogad, amelyet Izrael békés úton viszszaad a palesztinoknak. Ezért valószínűnek látszik, hogy a palesztin vezetők inkább szeretnék a 13 százalékot most megszerezni némi vita árán, semmint hogy 1999. májusáig kelljen várniuk, amikor már csak erőszakos konfrontáció árán próbálhatják megszerezni a területet Izraeltől. Egészen mostanáig a palesztinok azzal fenyegetőztek, hogy felújítják az erőszakos akciókat, ha Izrael nem fogadja el a második kivonásra vonatkozó feltételeket. Nem is olyan régen a palesztin képviselők felhagytak a fenyegetőzésekkel, ám most a megállapodás másodszori megszegésére készülnek: egyoldalúan ki akarják kiáltani a függetlenséget és a határok módosítását, anélkül, hogy az állandó megállapodás kérdését az oslói megállapodásnak megfelelően Izraellel megtárgyalnák. A palesztin vezetők nem kételkednek abban, hogy kilenc hónapon belül megalakul a palesztin állam. Honnan ez a vakmerő magabiztosság? Nem elképzelhetetlen, hogy az egyik ok az: a palesztin hatóságok úgy vélik, nyugodtan kockáztathatják az oslói megállapodás megszegését, mivel Izrael úgysem fog tankokat küldeni Gázába és Ramallahba, hogy megállítsa a palesztin rendőrséget (melynek létszáma egyébként jóval nagyobb, mint amennyit a megállapodás engedélyez) egy függetlenségi háború kezdeményezésében és a palesztin illetékesség határainak kialakításában. Arafat biztos abban, hogy Izrael elfogadja az új állam kikiáltását 1999 májusában, s ez is azt a nézetet erősíti benne, hogy a függetlenség kikiáltásáig jobb engedni a 13 százalékos kivonást, mint hogy aprólékos tárgyalásokra vesztegesse az idejét Izraellel. Ebben az esetben azzal dicsekedhet majd, hogy az általa vezetett felszabadítási szervezet saját erejéből, s nem Izraellel folytatott tárgyalások eredményeként szerzett területeket. (P. M.)