A tragédia helyszíne a kanadai Halifax közelében Fotó: MTI
A repülőgépet vezető Urs Zimmermann kapitány tízezer méter magasan repült,
amikor füstöt észlelt a pilótafülkében, ezért engedélyt kért a leszállásra. A
földi irányító a negyvennyolc kilométerre levő Új-Skóciai Halifax repülőterét
javasolta. "Negyvennyolc kilométer kevés a magasság csökkentéséhez" – hangzott
Zimmermann válasza, aki ezután a földi irányító tanácsára egy bal fordulattal
igyekezett csökkenteni a magasságot. 3030 méternél úgy döntött, ki kell engednie az
üzemanyag egy részét, hogy könnyítsen a gépen: az ugyanis az óceánon való
átkelés miatt 30 tonna üzemanyaggal volt feltöltve. A pilóta engedélyt kért, hogy
Halifaxtól eltávolodva ismét délre fordulhasson az óceán fölé. Közvetlenül a 200
fokos kanyar után azonban hangja sürgetővé vált: "Vészhelyzet
Azonnal le kell
szállnunk." Ez az utolsó mondat, amely a Swissair 111-esről érkezett: a kapcsolat
megszakadt a földi irányítás és a gép között: valószínűleg ekkor szűnt meg
végleg a repülő áramellátása. A következő hat percben a pilóta – kézi
vezérléssel – újra Halifax felé fordította a gépet, ami végül körülbelül
éjjel fél tizenegykor lezuhant.
A repülőgép olyan erővel csapódott a tengerbe, hogy Új-Skócia partjain megremegtek
az ablakok, és a kutyák ugatni kezdtek. A Peggy\'s Cave nev? kis halászfaluban még Les
Silver száz éves háza is megremegett. Először azt hitte, vihar tört ki; csak
később jött rá, hogy egy katasztrófa zaját hallotta.
A helyszínre érkező mentőosztagok már csak halottakat tudtak kihúzni a vízből, és
kezdetben nem voltak hajlandók elárulni a holttestek számát. Hamarosan fény derült a
titokzatosságukra: a holttesteket tartalmazó zsákok ugyanis csak testrészeket
rejtettek. Az áldozatok annyira összeroncsolódtak a katasztrófa során, hogy csak
katonai szakértők bevonásával, DNS vizsgálatok elvégzésével lehetett
beazonosítani őket.
1998. 09. 12. (II/36)
