Hoszni Mubarak egyiptomi elnök amerikai mintára ingadiplomáciába kezdett a Közel-Keleten.
Szerepvállalása arra a következtetésre ad okot, hogy a török–szír viszály átterjedhet
más szomszédos országokra is. Az egyiptomi elnök Isztambulban Demirel török elnök
tudtára adta azt a pánarab aggodalmat is, miszerint a feszültség annak a katonai védelmi
megállapodásnak következménye, amit Törökország 1996 februárjában Izraellel kötött.
Jichak Mordeháj izraeli védelmi minisztere erre reagálva hangsúlyozta: Izraelnek semmi
köze a két arab ország között elmérgesedett vitához. A Törökországgal kötött
izraeli megállapodás stratégiai jellegű, amely nem irányul semmilyen harmadik fél
ellen.
Szíria azonban másként látja a török–izraeli kapcsolatok fejlődését. Faruk
al-Sara szíriai külügyminiszter az Arab Liga legutóbbi kairói csúcstalálkozóján
figyelmeztette az arab országok külügyminisztereit, hogy Törökországnak a Kurd Munkáspárt
gerilláinak üldözése címén katonai tervei vannak Szíria, illetve a Szíria által
irányított Libanon bizonyos területeinek elfoglalására. Arab diplomáciai források
szerint a szíriai külügyminiszter ekkor összekötötte a török fenyegetést
Izraellel. Szíria már ekkor számolt egy várható török csapással, aggodalmát pedig
az is bizonyítja, hogy Szíria legnagyobb hivatalos lapja, a Baath, szeptember 24-i számában
egy egész címlapot betöltő újságcikkben próbálta ösztönözni Ankarát az
Izraellel kialakult szövetség újragondolására.
Az egyezmény változatlanul érvényben van, de az elkövetkezendő 12 hónapban két
esemény is hátráltathatja Törökországot abban, hogy teljesítse az Izrael felé vállalt
kötelezettségeit. Egyrészt lekötheti Törökország katonai erejét, ha Oroszország
– ígéretéhez híven – valóban leszállítja a görög cipriótáknak az Sz-300 légvédelmi
rakétákat, és ezt a törökök – szintén beváltva fenyegetéseiket – megakadályoznák.
Egy további akadály lehet, ha az előrehozott áprilisi török választásokon az iszlámisták
kerülnének hatalomra. Ez valószínűleg ismét a katonai vezetés beavatkozását vonná
maga után, ami viszont társadalmi megmozdulásokhoz vezethet, és lekötné a hadsereg
figyelmét.
Vajon megtámadná-e Izraelt Szíria, amennyiben Törökország erejét a fent említett tényezők
valamelyike megakadályozná a segítségnyújtásban? Erre a következő okok miatt elég
nagy az esély – vélik a politikai elemzők:
1. Az arabok már alig juthatnak további előnyökhöz a békefolyamatból.
2. Mind Egyiptom, mind Irán nyilvános ígéretet tett Szíriának, hogy segítségére
siet egy esetleges Izrael elleni háborúban. (Hoszni Mubarak egyiptomi elnök 1996 őszén
jelentette ki, hogy "nem fog tétlenül nézni" egy Izrael és Szíria közötti háborút,
míg Ali Samkani iráni védelmi miniszter közölte: ha Izrael megtámadja Szíriát, "olyan
módon fogunk válaszolni nekik, amire álmukban sem mertek gondolni.")
3. Az Izrael által a közelmúltban sikeresen kipróbált "Nyíl" elnevezés? rakétaelhárító
rendszer csak 1999 végére fog teljes mértékben üzembe állni. Ez ugyanakkor azt is
jelenti, hogy egyre kevesebb idő áll Irán rendelkezésére, ameddig hatékonyan használhatná
ballisztikus rakéta-potenciálját.
4. Az Egyesült Államok szeptemberben bejelentette, hogy harminc F–15-ös és hatvan F–16-os
vadászgépet ad el igen kedvező áron a zsidó állam részére, amelyekkel jelentősen
megnőnek Izrael esélyei iráni támaszpontok elleni esetleges megelőző csapásokban.
5. Szíria aggódva figyeli egy határközeli törökországi légibázis építését,
amely a jövő év közepétől lesz működőképes, és az izraeli légierő fogja használni
szíriai területek megfigyelésére. (Szikora Márton)
1998. 10. 10. (II/41)
