"Az Irak elleni koalíció először fog lőni, és csak utána tárgyalni" – közölte
egy magas rangú amerikai katonatiszt. A katonai csapás elsőszámú szorgalmazói, az
USA és a hozzá legközelebb álló szövetséges Nagy-Britannia, minden lehetséges eszközt
igénybe vesznek az új Öböl-válság rendezésére. Tony Blair brit miniszterelnök
szerint a katonai elrettentés mellett Szaddám rendszerének megdöntése érdekében támogatni
kívánják az iraki ellenzéket is. "Számba vesszük azokat a lehetőségeket is,
amellyel az ellenzéket segíthetjük, hogy így próbáljuk meg eltávolítani Szaddám
Huszeint a pozíciójából" – mondta Blair a brit parlament alsóházában, aki
szerint most sokkal nagyobb a nemzetközi összefogás az iraki diktátor ellen, mint
eddig valaha. Az akció leállítása egyébként egyáltalán nem volt népszerű az
amerikai politikai vezetés köreiben, és azt mind William Cohen védelmi miniszter, mind
pedig Albright külügyminiszter ellenezte. Az angolszász szövetség figyelmeztetett,
hogy az ellenőrök munkájának akadályozása esetén gyors, bejelentés nélküli
katonai lépésre kell számítani. "Azt hiszem, mindenki megértette, hogy ez volt
Szaddám utolsó lehetősége, és nem lesz több csiki-csuki játék és bújócskázás"
– mondta az amerikai védelmi miniszter.
A fegyverzet-ellenőrző bizottság által követelt egyik legfontosabb dokumentum Irak kémiai
és biológiai fegyverek szállítására is alkalmas tölteteinek listája. Az irakiak
belementek ugyan az iratok másolatainak átadásába, de ragaszkodtak bizonyos részek
visszatartásához. Ez a verzió azonban teljesen elfogadhatatlan volt Richard Butler, az
ENSZ-különbizottság ausztrál vezetője számára, aki az eredeti vagy a dokumentummásolat
teljes egészét követeli. Az ENSZ azt reméli a dokumentumtól, amelyet Bagdadnak most
feltételek nélkül át kell adnia, hogy az fényt vet az iraki vegyifegyver-arzenálra,
amelynek a nyomait július 18-án fedezték fel egy iraki légibázis vizsgálata során.
(Az iraki gazdaság helyzetéről szóló cikkünk a 12. oldalon)
1998. 11. 21. (II/47)
