Elutaztak az ENSZ-ellenőrök. Szabad az út Fotó: MTI
Megfigyelők szerint Huszein, miközben makacsul ragaszkodott hatalmához, minden lehetőségét
eljátszotta arra, hogy valaha is kitörjön a nemzetközi elszigeteltségből. Pedig a
kilencvenes évek elején még hasonló helyzetben lévő szomszédja, Irán ügyesen
taktikázva az elmúlt hónapokban elérte az Egyesült Államok és az Európai Unió által
elrendelt gazdasági szankciók feloldását. Teherán orosz, kínai és észak-koreai
forrásokból nagy lendülettel folytathatta nukleáris, biológiai és vegyi fegyvereinek
a fejlesztését is.
Bagdad azonban nem hátrál. Miután október végén bejelentette, hogy felfüggeszti az
együttműködést az ENSZ fegyverzet-ellenőrző különbizottságával, az Egyesült Államok
és szövetségesei nekiláttak, hogy a tavaszi felvonulást is meghaladó méret? haderőt
vonjanak össze Irakkal szemben. A CNN amerikai hírcsatorna a Pentagonból származó értesülésekre
hivatkozva azt jelentette, hogy az év elejéhez képest már kétszer annyi, több mint
300 Tomahawk-típusú cirkáló rakéta áll készenlétben az iraki célpontok elleni
bevetésre.
"Irak nem figyel az üres fenyegetésekre" – szögezte le az iraki kormánypárt
lapja, az al-Thawra. Az újság "pszichológiai hadviselés" részének nevezte az
amerikai katonai készülődést. Irak öt hivatalos napilapja fényképeket jelentetett
meg, melyeken Szaddám Huszein vezető iraki katonatisztekkel folytat tárgyalásokat az
"amerikai és cionista agresszióról".
Tony Blair brit miniszterelnök azonban figyelmeztette Huszeint, hogy az idő lejárt. "Tettek
fognak következni, ha nem hajlandó betartani a szavát" – jelentette ki Blair, és
hozzátette: az iraki diktátor "hamis bizonyítékokat gyártott, hazudozott a
fegyverprogramjával kapcsolatban, megakadályozta a fegyverzetellenőröket munkájuk elvégzésében
Nem engedhetjük meg, hogy ez folytatódjon."
New Yorkban az ENSZ Biztonsági Tanácsa nevében Kofi Annan ENSZ főtitkár felszólította
Huszeint, hogy azonnali hatállyal folytassa az együttműködést a fegyverzet-ellenőrökkel.
Irak azonban kijelentette, hogy mindaddig nem hajlandó az együttműködésre, amíg az
ENSZ nem függeszti fel az Irakra 1990-ben Kuvait lerohanása miatt kiszabott gazdasági
szankciókat. A Biztonsági Tanácsnak azonban egy olyan határozat köti meg a kezét,
amely kimondja, hogy a BT mindaddig nem szüntetheti meg a szankciókat, amíg Irak nem
hagyott fel nukleáris fegyverprogramjával, nem szerelte le biológiai és kémiai
fegyvereit, valamint nagy hatótávolságú rakétáit.
Az iraki katonai bázisok sűrűn lakott térségekben találhatóak. Egyes feltételezett
biológiai fegyvergyárak pedig lehet, hogy nem is fegyvergyárak, hanem gyógyszereket és
élelmiszereket előállító üzemek. A Pentagonnak az is fejfájást okoz, hogy néhány
kémiai fegyvereket gyártó üzem továbbra is rejtve van az amerikai hírszerzés elől.
Emiatt az Irak elleni légicsapás célpontjai feltehetően az iraki katonai parancsnokságok
és a rakétaindító-állások, nem pedig a fegyvergyártó üzemek lesznek.
Kérdésés azonban, hogy egyedül a légicsapások képesek lennének-e térdre kényszeríteni
Huszeint. Még nagyobb kérdés, hogy mi történik azután, ha ez sikerül: egy nemzetközi
elismeréssel rendelkező iraki vezetés ugyanis felújíthatná fegyverkezési programját,
és csatlakozhatna a Damaszkusz által régóta kovácsolt Szíria-Irán katonai
tengelyhez, amelynek alig titkolt célja Törökország semlegesítése és Izrael lerohanása.
1998. 11. 14. (II/46)
