hetilap

Az Irak ellen felsorakozott szövetség ugyan tudomásul vette az amerikai elnök döntését, aki az utolsó pillanatokban törölte a légicsapást, több magas rangú amerikai és brit vezető azonban nem értett egyet a meghátrálással. Az egyik legharciasabb hangot Tony Blair brit miniszterelnök ütötte meg, de helyesebbnek látta volna a támadást az amerikai védelmi és külügyminiszter is. Brit stratégiai elemzők szerint az Egyesült Államok megítélésekor Irak támadásával kapcsolatban a következő szempontokat kell figyelembe venni a katonai akció ellen, illetve mellett: 1. A bombázás igen erős ellenérzéseket vált ki az arab közvéleményből. Ez nyilvánvaló, viszont az arab világot nem a közvélemény irányítja, hanem túlnyomórészt olyan autokratikus kormányok, amelyeknek az elsődleges céljuk a hatalmuk megtartása. 2. A Perzsa-öböl Nyugat-barát államaiban az iszlám ellenzék helyzetét javítja, ha a jelenlegi kormányok segítséget nyújtanak az amerikai akcióhoz. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy az amerikai csapatok szaúdi jelenléte miatt Szaúd-Arábia az Osama bin Laden-féle terrorszervezetnek egyik fő toborzó országa lett. Azonban egy arab államot sem fenyeget ilyen közvetlen belső veszély, és ezen országok saját tapasztalai is azt mutatják, hogy egy Szaddám Huszein által vezetett Irak, amelyet nem kötnek az ENSZ béklyói, jóval nagyobb fenyegetést jelent rájuk nézve (lásd 1991-es Öböl-válság). 3. Valószínű, hogy a népszerűtlen amerikai lépéseket kihasználva Franciaország és Oroszország újult erővel tesz majd kísérletet az USA közel-keleti befolyásának visszaszorítására. Az elemzők szerint azonban egyik ország sem lesz képes annál sokkal több vizet zavarni a térségben, mint amennyire azt eddig tette. 4. Logikus ellenvetés lehet, hogy a légicsapás után az iszlámista szervezetek koncentrált erővel és nagyobb erőforrásokat használva fognak amerikai célpontokat támadni. Bármennyire is valós ez az érv, az USA már csak elvi kérdések miatt sem fog meghajolni ezzel a fenyegetéssel szemben, hiszen így valójában néhány tucat fanatikus terrorista kezébe adná a nemzetközi politika fölötti vétójogot. 5. Az Irak elleni támadás nemhogy gyengítené Szaddám Huszein hatalmát, azt inkább csak megszilárdítja. Ez minden valószínűség szerint így lesz, ez azonban elsősorban a Perzsa-öböl államainak a problémája. Az ő szemszögükből nézve valóban csak akkor érdemes támogatni az amerikai lépést, ha az elvezet Szaddám rendszerének bukásához.(Sz. M.)