Iraki katonák dísszemlén. Tikos csatornákból fejlesztenek Fotó:
MTI
A történet az Öböl-háború után kezdődött, amikor az Egyesült Államok gazdasági
szankciókkal sújtotta Irakot, az ENSZ pedig az UNSCOM égisze alatt ellenőröket küldött
az arab államba azzal a feladattal, hogy Irak illegális fegyverkészletének teljes
megsemmisítését felügyeljék.
Mint ismeretes, Iraknak esze ágában sem volt lemondani teljes fegyverarzenáljáról, éppen
ellenkezőleg: mivel a háború után az ENSZ az egyetlen engedélyezett iraki
fegyverfajta, az al-Samoud elnevezés? rakéták hatótávolságát 150 kilométerről 90
kilométerre korlátozta, Bagdad saját, nagyhatótávolságú rakéta előállítását kísérelte
meg. Ez vezetett a "Teáscsésze Hadművelet" elindításához.
Az akció három évvel ezelőtt vette kezdetét, és annyira titkos volt, hogy egészen
mostanáig csupán egy maroknyi ember tudott róla – még az ENSZ Biztonsági Tanácsát
sem avatták be a részletekbe. Az akció mozgatórugója Scott Ritter, az UNSCOM akkori
vezetője, segítői pedig nemzetközi diplomaták, informátorok és titkosszolgálati
irodák voltak.
Az akcióban résztvevők előtt ismeretes volt Irak szándéka, ám feladatuk az volt,
hogy a vádat egyértelm? bizonyítékkal is alátámasszák. Munkájukat nehezítette,
hogy az UNSCOM-nak korántsem sikerült teljesítenie küldetését, és az ENSZ-en belül
egyre hangosabb lett az a vélemény, hogy tiszta lapot kellene nyitni Iraknak az 1991-ben
kiszabott gazdasági szankciók feloldásával.
Ritter 1995-ben a jordán fővárosban, Ammanban átvizsgált egy Iraknak címzett szállítmányt,
melynek cirill betűkkel írt feliratai Oroszországra terelték a gyanút. A nyomok
azonban Oroszország határánál eltűntek.
A fordulat 1995. augusztus 8-án következett be: Huszein Kamel – Szaddám Huszein sógora,
Irak nukleáris, vegyi és biológiai fegyverprogramjának kidolgozója – Jordániába
szökött. Egy elhagyott bagdadi csirkefarmon azonban óriási mennyiség? dokumentumot
hagyott maga után, amelyet az ENSZ-ellenőrök lefoglaltak. A dokumentumok azt bizonyították,
hogy Irak jóval a háború után is folytatta titkos fegyverprogramját, és adatokat
szolgáltatott a nagy hatótávolságú rakétafejlesztések terveiről is. Kiderült,
hogy bár az al-Samoud rakéták hatótávolságának a növeléséhez elegendő egyszerűen
több üzemanyagot adagolni, a pontos célbajuttatáshoz speciális műszerekre, úgynevezett
giroszkópra van szükség. Megfelelő irányzékkal a rakéták akár 600 kilométerre is
képesek eljutni, így Teherán, Riyadh és Tel-Aviv is könny? célponttá válhatott
volna az iraki rakéták számára.
Ezért utazott iraki fegyverkészítő mérnökök egy elit csoportja Bukarestbe, ahol a
Capital Hotelbe bejelentkezve román közvetítőkkel találkoztak. Céljuk az volt, hogy
az Aerofila nev? cég közvetítésével megvásárolják az orosz gyártmányú, csúcsminőség?
rakétatechnológiát – ami nyilvánvalóan az ENSZ Biztonsági Tanácsa rendeletének
megsértése volt.
Egy valamiről azonban nem tudtak: három ország – köztük az USA – titkosügynökei
már éber szemekkel figyelték őket. A bagdadi csirkefarmon előkerült dokumentumok között
egy angol nyelv? megállapodást is lefoglaltak, mely Irak és az Aerofila között jött
létre egy rakétairányító-rendszer átadásáról. Az információ kiszivárgását követően
a román kormány kénytelen volt meneszteni az ellenőrzése alá tartozó Aerofila vezetőit,
ám a "Teáscsésze Hadművelet" ennek ellenére ugyanúgy fejeződött be, ahogy
elkezdődött: titokban. Hivatalosan ugyanis sem az ENSZ, sem a résztvevő titkosszolgálatok
nem ismerik el az akció létezését, jóllehet a CNN értesüléseit a román
titkosszolgálat volt vezetői is megerősítették. A dokumentumok így nem kerültek a
Biztonsági Tanács asztalára, újabb lehetőséget biztosítva ezzel Szaddám Huszein kétszín?
taktikájának fenntartásához.
1998. 12. 05. (II/49)
