Az elmúlt időszakban oly sok időt töltött külföldön a zimbabwei államfő, hogy
az ország lakosai a híres portugál utazó után Vasco da Gama névvel illetik. Az
anarchia, a felülről vezérelt gazdaság és a korrupció megtizedelte az ország bevételeit.
A lakosságnak közel fele munkanélküli, az infláció pedig 40 százalék feletti.
Tavaly a zimbabwei dollár közel 80 százalékot veszített értékéből. Zimbabwe
fiatalabb generációja már alig emlékezik Mugabe szerepére, a fehér uralom elleni függetlenségért
vívott küzdelmére, és most tehetetlenül figyelik, ahogy miniszterei az állami költségvetést
fosztogatják, és a zsírosabb állásokat egymás rokonai között osztják ki.
Egyelőre úgy tűnik, hogy Mugabét nem érdeklik az országa lakosságát ért sérelmek.
Két héttel ezelőtt, amikor az egész országot megbénította az általános sztrájk,
amelyet a többszörös benzináremelés elleni tiltakozásként rendeztek, Mugabe elnök
szóra sem méltatta az eseményt.
Az utóbbi időben Nelson Mandelával szemben érzett ellenszenve is mind tapinthatóbb,
miután Pretoria külföldi elismerését követően Harare elvesztette gazdasági és
politikai vezető szerepét a régióban. Trevor Ncube, a Zimbabwe Independent cím? lap
szerkesztőjének meggyőződése, hogy Mugabe az elmúlt időszakban, – már amikor az
országban tartózkodott – olyan téves döntések sorozatát hozta, mint Zimbabwe
katonai beavatkozása a Kongói Demokratikus Köztársaságban, amely csak megerősítette
Kabila elnök hatalmát. "Mugabét egyszerűen a féltékenység vezeti. El akarta
ragadni a kezdeményezést Mandela elől, hogy megmutassa a dél-afrikaiaknak, hogy nekik
nem lehet szavuk az afrikai politika formálásában." – véli Ncube. (Ramor
Frigyes)
1998. 12. 05. (II/49)
