Csurka István, a MIÉP elnöke a koszovói háború utáni időkre gondolva az alábbi
kérdést tette fel a parlamentben a kormánynak (szó szerinti idézet a jegyzőkönyvből):
"Már az osztrák külügyminiszter és sok tekintélyes fórum bejelentette, hogy a háború
után egy rendezésnek kell elkezdődnie. Egy rendezésnek, amely nemcsak Koszovó helyzetét,
hanem az egész Balkán helyzetét hivatott lesz rendbe tenni. (
) a kormánynak, nekünk
képviselőknek, minden magyarnak a magyar felelősségünk jegyében kötelességünk
azon gondolkodni, hogy (
) akkor ott legyünk mi is a magyar igényekkel. És ne szemérmeskedve,
ne folyton az eltanult és begyakorolt internacionalista frázisokkal és szólamokkal üljünk
ennél az asztalnál. (
) Ez a magyarság jelenlegi legfontosabb kötelessége ebben a háborúban,
amelyet a sors csapásként mért ránk, de egyben több évtizedes igazságainkat, jogos
sérelmeinket is a világ szeme elé tárta. Csak talán nem leszünk annyira ostobák,
hogy mi nem veszszük ezt észre."
A kormány nevében Németh Zsolt külügyminisztériumi államtitkár azt a választ
adta, hogy valóban lehetséges az említett balkáni konferencia megrendezése. A Külügyminisztérium
ennek megfelelően foglalkozik a Magyar Köztársaság Délkelet-Európa-koncepciójával.
Szent–Iványi István szabaddemokrata képviselő, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának
elnöke a Heteknek elmondta: abszolút eldugult hallása van annak, aki nem hallotta ki
Csurka felszólalásából a revizionalizmust. Szerinte Németh Zsolt államtitkárnak
vissza kellett volna utasítania magát a kérdést is, ki kellett volna jelentenie: nem
akarunk a zavarosban halászni, s nem akarjuk az országot "belekavarni" egy újabb
területi konfliktusba. Szent–Iványi úgy vélte: az olyan beszédek, mint amit Csurka
mondott, veszélyeztetik a magyarokat, alkalmasak a magyarellenesség felkeltésére a
szerb szélsőségesek részéről.
Bársony András szocialista képviselő, az Európa Tanács tagja egyszerűen dögevésnek
minősítette annak sejtetését is, hogy újra lehet rajzolni Magyarország határait,
esetleg egy kis darabkát lehet keríteni a mostani kenyérhez. "Minden térképrajzolói
tevékenység hihetetlen veszélyeket rejt magában. Magyarországnak Trianon után
egyszer nemcsak azt kellene mérlegelni, hogy számára milyen tragédiák jelentkeznek,
hanem azt is, hogy más országok is átélhetik ezt a traumát, csakhogy az ma már mást
jelent. Magyarország ezt többé-kevésbé megemésztette, és a mai generációk is más
érzelmekkel kapcsolódnak Trianonhoz" – tette hozzá.
Bársony sajnálja, hogy a kormányzat házi használatra szánt szövegeket enged meg magának.
Azzal nem vádolhatja egyetlen politikai ellenfele sem a kormányzatot, hogy bármiféle
irredentizmusra utaló megjegyzést tett volna. Ellenben Csurka fenti kijelentését szó
nélkül hagyták, aminek van üzenete. Mint Bársony kifejtette: a házi használatú
beszéd másik példáját Orbán Viktor szolgáltatta, mikor azt állította: ígéretet
kapott arra, hogy a Vajdaságban nem bombáz a NATO. Ilyen ígéret egyetlen felelős
NATO-politikus szájából sem hangzott el, s utóbb – "érthető okokból, hisz
jelentős katonai objektumok vannak a Vajdaságban" – bombáztak is a NATO gépei.
1999. 04. 17. (III/15)
