hetilap

– Spiridonoszki úr, mi köti le most elsősorban Macedónia figyelmét? – Macedónia ezekben a napokban a menekültügyre koncentrál. Mivel rendkívül kis ország vagyunk, problémát okozhat, hogy a túl sok menekült érkezése drámai és drasztikus változást eredményezhet a macedónok és az albánok közti etnikai egyensúlyban. A nemzetközi közösséggel való megállapodás értelmében azonban kötelesek vagyunk fogadni őket.– Mi történik a menekültekkel? – Problémát okoz, hogy nem csupán szállásról kell gondoskodnunk, hanem takarókra, élelmiszerre, gyógyszerekre is szükség van. Ezért segítségért fordultunk az ENSZ főtitkárához, az Európai Unióhoz és a Nemzetközi Vöröskereszthez. Felkértük a környező országokat is arra, hogy vizsgálják felül a menekültpolitikájukat, és több embert fogadjanak. Bulgária például megszabta, hogy maximum ötezer embert enged be. Ez a szám meglehetősen alacsony, ha figyelembe vesszük, hogy mi 20 ezer személyt fogadunk be, holott mindössze 2 millióan lakják ezt a kicsiny országot. – Milyen veszélyekkel kell szembenéznie Macedóniának most, hogy a NATO kivonulásával magára maradt? – Amikor a NATO kivonult, minden fegyvert magával vitt. Macedónia gyakorlatilag katonai felszerelés nélkül maradt: a nulláról kellett kezdenünk. Más országok felajánlották a segítségüket, ám a hadseregünk korántsem olyan nagy, mint a szerbeké. Ennek ellenére harcolni fogunk az országunkért, ha erre sor kerül. – Mit tart a háború elsődleges okának? – Nagyon nehéz megválaszolni ezt a kérdést. Természetesen közrejátszik a vallás, az etnikai problémák, de gazdasági és területi okai is vannak. Ha valaki háborút akar kirobbantani, mint ahogy Milosevics elnök tette, akkor gyakorlatilag mindegy neki, milyen indokot talál rá. Ilyenkor bármi problémává válhat: vallás, kultúra, gazdaság, egyszóval minden. – Elképzelhetőnek tartja-e, hogy a jövőben a Balkánon a határok megváltoztatására kerülhet sor?– A nemzetközi közösségnek tett nyilatkozatainkban kifejeztük azon aggodalmunkat, hogy egy új területrendezés dominó-effektust válthat ki. A határok megváltoztatásának az lenne a következménye, hogy más országok kisebbségei is elkezdenének maguknak területeket követelni. Ezzel azonban újabb gondokat generálnának a térségben.– Hogyan vélekedik a NATO esetleges szárazföldi támadásáról?– Legszívesebben elkerülnénk ennek a lehetőségét. Nem szeretnénk, ha a területünket bármiféle kiindulópontnak használná a NATO, és innen támadna. Jugoszlávia a szomszédunk, és a jövőben is az marad. Ám ezen túl mindenkinek rengeteg személyes ismerőse, rokona, barátja él ott.– Ha majd a háború véget ér, helyre tudják-e majd hozni a személyes kapcsolatokban esett károkat?– Rendkívül tartunk ettől a problémától. Még ha a jugoszláv kormány, a vezetőség összetétele meg is változik, akkor is nehéz lesz helyreállítani a kapcsolatokat. Sajnos, nincs receptünk a megoldásra.