Bill Clinton és Csu Zsung-csi. Kölcsönös kudarc Fotó: MTI
Már Los Angelesbe érkezése sem úgy ütött ki, ahogy várta. Az általában napos,
meleg városban csontig ható, nedves hideg, szemerkélő eső és több tüntető csoport
fogadta függetlenséget követelve Tibet, illetve Tajvan számára. Miért éppen Los
Angeles volt útjának első állomása? A válasz nem az, ami kézenfekvő volna, mármint,
hogy ez Amerika és Kína között a legrövidebb távolság, hanem egészen más,
nevezetesen, hogy találkozzék Michael Eisner úrral, a Disney cég elnök-igazgatójával
és döntés szülessék arról, hogy két vetélkedő város – Hong Kong és Sanghaj
– közül melyikben épüljön fel a következő ázsiai Disney-ország.
Az egynapos első megálló után háromnapos washingtoni tárgyalások szerepeltek az ütemtervben.
Clinton már órákkal pekingi vendégének megérkezése előtt beszédben ecsetelte,
milyen előnyökkel kecsegtet az Egyesült Államok számára, ha a világ legnépesebb
nemzetét gazdasági megszilárduláshoz segítené, és támogatná felvételét a
Kereskedelmi Világszövetségbe.
A hiba ott csúszott a számításba, hogy ugyanazon a napon a közvélemény elé került
egy sajnálatos hír: Kína nem egy-, hanem kétirányú kémtevékenységet is folytatott
amerikai atomkutatási laboratóriumaiban. Így a törvényhozás mindkét házában barátságtalan
fogadtatásra talált volna egy Kínával kötött egyezmény, és reménytelennek látszott,
hogy a Clinton-kormány ezúttal is győztesen kerüljön ki a csatából.
A tárgyalások végül is zsákutcába jutottak, mivel Clinton elnök kénytelen volt
visszakozni mind a washingtoni politikai körökben, mind az országos közvéleményben
mutatkozó Kína-ellenes hangulat nyomására. A kudarcot kilencven perces sajtóértekezlet
keretében jelentette be a két államférfi. Csu Zsung-csi kifejtette: "Ha becsületes
szavakat akarnak hallani, akkor azt mondanám, hogy a nehézségek nem a tárgyaló felek
között fennálló nézetkülönbségekben vagy mély szakadékban rejlenek, hanem a
politikai légkörben."
A kínai miniszterelnök cáfolta, hogy országa atomtitkokat lopott az Egyesült Államoktól.
"Szeretnék itt egy felettébb ünnepélyes kijelentést tenni: semmi tudomásom sincs
olyan vádakról, amelyek akár kémkedésről, akár atomtitkok ellopásáról szólnak.
Nem is hiszem el az ilyen történeteteket. Kínának nem az a politikája, hogy úgynevezett
katonai titkokat lopjon az Egyesült Államoktól."
Az érdekesség magyar szempontból az, hogy George Pataki, New York-i kormányzó, aki
1997-ben nem volt hajlandó találkozni Csiang Cö-min kínai elnökkel, ezúttal
felkereste az államába látogatást tevő kínai államfőt, és átadott neki egy
levelet, amelyben sürgette annak a 100 személynek a szabadonbocsátását, aki még
mindig börtönben sínylődik, mert részt vett a Mennyei Béke terén lezajlott 1989-es
tiltakozáson. Pataki nem nyilatkozott arról, hogy miért találkozott a kínai kormányfővel
és miért nem annak főnökével, az elnökkel. A vendégről csupán ennyit mondott: "Azt
hiszem ő szilárd támogatója a nyílt gazdaságnak, nem kevésbé a törvényes rendnek
és az emberi jogoknak. Ez pedig olyan dolog, amit ösztönözni szeretnénk." Szavaival
talán az amerikai közvélemény hangulatának is kifejezést adott New York magyar származású
kormányzója.
1999. 04. 17. (III/15)
