Gyászoló hozzátartozók a Colorado állambeli Littletownban. Megmagyarázhatatlan
Fotó: MTI
A példaképükhöz hasonlóan tömeggyilkosokká váló fiatalemberek a "Viharkabát
Maffia" elnevezés? sátánista, fasiszta csoport tagjai voltak. Az iskolai
sportversenyeken a két gyilkos gyakran "Heil Hitler!" felkiáltásokkal nyugtázta
sikereit – emlékezik vissza az egyik tanuló. Kedden az egyik lövöldöző, Harris
reggel negyed hétkor flanelingben és farmerben jelent meg az iskolában. Öt órával később
barátjával, Klebolddal tért vissza, ezúttal állig fegyverben.
A támadás fél tizenkettőkor kezdődött, amikor az egyik támadó bombát hajított az
iskolaépület tetejére, és rögtön utána elkezdődött a lövöldözés. Két diák
holtan rogyott össze, a támadók berontottak az épületbe. A gyerekek tucatjaival menekültek
az iskolából, de több tucat tanuló bentrekedt. Vesztükre.
Többen megpróbáltak fedezéket találni a padok alatt. Dave Sanders, az egyik kosárlabda-tanár
lövést kapott, súlyosan vérzett, de a gyerekeket így is megpróbálta biztonságba
terelni. A tinédzserek saját pólóikkal próbálták elszorítani a sebesült tanárból
ömlő vért. Az egyik diák, Kevin Starkey, több órán keresztül eszméletén tartotta
Sanderst, családi fényképekről és az iskolai emlékekről kérdezgetve. Sanders még
aznap belehalt sérüléseibe.
A tizenhat éves Crystal Woodman viszont életben maradt – hála Seth Houynak, aki testével
fedezte a lányt a lövések elől. A fiú odasúgta Woodmannek, hogy inkább őt érjék
a lövések. Valami különleges okból kifolyólag nem lőtték le őket. "Éreztem,
ahogy ott mászkálnak" – emlékszik vissza Woodman. A gyilkosok az egyik lánytól
megkérdezték, hogy hisz-e Istenben. Amikor azt válaszolta, hogy igen, agyonlőtték.
Arról beszéltek, hogy egész életükben erre vártak. Azt kérdezgették: "Ki
szeretne következőnek meghalni?". Eksztatikusan kiáltoztak és nevettek, amikor
valakit megöltek. A tizennyolc éves Isaiah Shoels, aki birkózó volt, szintén a könyvtárban
rekedt. "Két dolog szólt ellene – mondta a Isaiah gyászoló apja. – Fekete volt
és sportoló... De hát ez nem halálos bűn
George Hinkle lakewoodi őrmester is a segíteni próbálók közé tartozott. "Az egyik
páncélozott járgányunkon láttam egy srácot feküdni. Odarohantam, hogy segítsek, de
néhányan a mieink közül leállítottak, azzal, hogy »Meghalt, uram.« Az egész
borzalmas volt. Huszonhárom éve vagyok rendőr, és 1980 óta dolgozom a SWAT különleges
osztagnál, de ez a legszörny?bb dolog amit valaha is láttam. A következő hetekben rémálmaim
lesznek."
A tizenöt éves Justin Woods az iskola udvarán focizott, amikor a lövöldözés kitört.
Látta, amint a fegyveresek három lánnyal végeznek, aztán az ő csapatuk felé
fordulnak. A golyók elkerülték őket. "Szerencsém van, hogy élek – mondja Woods.
– Nem volt kedvem ebédelni. Focizni akartam. Úgy tűnik, a foci mentette meg az életemet
De nem
Isten mentette meg az életemet."
1999. 04. 24. (III/16)
