hetilap

– Milyen jelenleg az élet Vajdaságban? A "kisemberek" hogyan élik meg ezt a rendkívüli válsághelyzetet?– Érthetően mindenki próbálja átvészelni ezt az időszakot. A VMSZ a maga eszközeivel igyekszik a feszültségeket és a félelmeket a lehető legkisebbre csökkenteni, de nagyon nehéz helyzetben vagyunk, hisz Magyarország tevőlegesen segíti a NATO-t. Szerencsére magyarokat nem ért atrocitás; eddig csak albán tulajdonú üzletekben okoztak garázdák károkat. Az ellátás nagyjából elfogadható, ehhez tudni kell azt is, hogy már a bombázás előtt is rossz volt a gazdasági helyzet. Egyedül üzemanyagból van hiány, alapvető élelmiszereket lehet kapni. Áram, víz és más közművek üzemelnek. Mindenki tisztában van azzal, hogy hadiállapot van.– A magyar médiának milyen hatása van errefelé?– Meglehetősen nagy a hatása, elsősorban persze a tévéadásoknak. Itt körülbelül a határtól durván egy olyan jó 50 kilométeres sávban minden probléma nélkül foghatók a magyar adók.– Önök mennyire látják kontrasztosan azt, hogy az egyes csatornák milyen módon közelítik meg ezt a háborút?– Ezt nehéz minősíteni: a média rá tud feküdni egy adott témára, és ez megtörtént most a jugoszláviai helyzettel is. A legtisztességesebb szakmai igyekezet mellett sem lehet teljesen átfogó és megbízható képet kialakítani, hiszen katonai jelleg? információkhoz a média nehezen tud hozzájutni. Így a helyzet katonai értelemben vett alakulásáról megbízható információnk nincs. Belföldi hírforrások erről nem beszélnek, ezért nem tudjuk, hogy az áldozatok terén – itt elsősorban az anyagi áldozatokra gondolok, – mi a pontos helyzet. Ezt nem közvetítik a külföldi hírműsorok sem. Tartok tőle, hogy a háború mérlegét, mint ahogy az egyébként is lenni szokott, mi majd csak jóval később fogjuk megtudni.– Miként értékelték Kasza úrnak, a VMSZ elnökének a nyilatkozatára adott magyar választ? Ő azt szerette volna, ha a magyar politikai vezetés átértékeli politikáját, s erre egyfajta elutasító válasz jött. – Nagyon elégedettek volnánk már akkor is, hogyha a magyar politikai retorika csillapodottabb volna. Úgy vagyunk ezzel, hogy mindenki végezze a saját dolgát ott ahol van, és úgy, ahogy kell, és minél kevesebbet beszéljen róla. Ennek igen súlyos indokai vannak részünkről. Most létérdekünk az, hogy Magyarország irányából ne aggasztó és ingerlő hírek érkezzenek. – Miért? – A magyar médiára nyolc füllel és tizenkét szemmel figyel itt mindenki, nemzeti hovatartozástól függetlenül. Ha Magyarország felől rosszul és félreértelmezhető hírek, nyugtalanító, irritatív információk érkeznek egy hadiállapotban lévő országba az aggasztó. A pánikkeltésre alkalmas hírek feszítik a húrt a nemzetek közötti viszonyokban is.– A szerb médiában miként viszonyulnak Magyarországhoz: agresszornak számítunk?– Nem annyira direkt módon, mint amennyire a nyugat-európai hagyományos NATO-tagállamok, de Magyarország minősítése sokat romlott. Az első napon elhangzott, hogy a támadás Magyarország irányából is érkezett. Őszintén szólva mi a mai napig nem tudjuk, hogy valóban érkezik-e támadás Magyarországról, de hát ezek a részletek már el is sikkadnak.– Többen elemezték, hogy Magyarországnak lehetne egy közvetítő szerepe a válság megoldásában.– Tartok tőle, hogy nem túl sok esély van erre. Kelet-Közép-Európa és Délkelet-Európa eme mezsgyevonalán a történelmi események sokszor tanúskodnak a magyar és a szerb nemzet közötti villongásról. Igaz, hogy majdnem a XXI. században vagyunk, de ilyen érzékeny kérdésekben úgy gondolom, hogy annak az országnak, melynek igen jelentős számú kisebbsége él a háborús területen, nem lesz túl nagy elfogadottsága egy ilyen kezdeményezés során.– Ön szerint ez a helyzet mennyire mérgezte meg a szerb–magyar viszonyt: ha holnap abbamaradnának a NATO-csapások sikerülne-e békésen a dolgokat rendezni?– Gyorsan helyreállna a viszony, az ellenérzések hamar lecsillapodnának. Ennek gyakorlatias magyarázata van: a határ magyar oldalról továbbra is átjárható, a telefonvonalak, a különböző kommunikációs és ilyen-olyan szállítási lehetőségek Magyarország részéről biztosítottak. Tehát Magyarország a jobbik arcát tartja továbbra is Jugoszlávia felé. Nagyon szeretném, ha ezt nemcsak a vajdasági magyarok észlelnék, hanem mások is, akik velünk élnek, tehát mindenki.