A kiégett vasúti kocsi roncsai a moravai hídon Fotó: MTI
Hétfő, 11 óra 45 perc. A 393-as számú, Belgrád és Skopje közötti szakaszon áthaladó
vonaton nem helyiek, hanem főként külföldiek utaznak. Szerencsétlenségükre. A felhős
égből ugyanis a halál szakad rájuk. A NATO az egyre inkább kiszélesedő légiháborúban
a Juzna Morava folyó partjait összekötő két híddal együtt a rajta éppen áthaladó
vasúti szerelvényt is lebombázta. "Az átkozottak megtámadták a vonatot" –
mondja a rendőrhadnagy a tolmácson keresztül. "Most már menjenek innen. Nem akarok több
angol szót hallani."
A brüsszeli NATO-tisztviselők szerint a hidak bombázására azért volt szükség, mert
ezek fontos utánpótlási útvonalat jelentettek a jugoszláv hadsereg számára Koszovóba.
"Nem állt szándékunkban lebombázni a vonatot"– mondta Jamie P. Shea NATO-szóvivő.
"Sajnos, jelenleg nem tudjuk kizárni a balesetek lehetőségét."
A bomba pontosan két részre szelte a vonatot. A helyszínen vizsgálatot folytató rendőrtisztek
szerint legalább tízen meghaltak, további tizenhatan pedig súlyosan megsebesültek. Három
vasúti kocsi teljesen kiégett és még akkor is füstölt, amikor órákkal később az
első tudósítók megérkeztek.
Elszenesedett, a bombától darabokra tépett testek hevernek halomban egy kis fa közelében.
Ruhájuk vagy leégett, vagy a nagy légnyomás fújta le róluk. Három férfi olcsó
koporsót hoz. Egyikük felszed, majd a koporsóba tesz egy női felsőtestet, mely csak a
nyaktól a combig maradt egyben. Aztán lehajol és melléhajít egy megfeketedett kart
is. A tavasz üde és párás illatát hamar felváltotta az égett olaj és az égett
emberi hús átható szaga. "Erről szól most a mi életünk: tavasz van és halál"
– mondja Nenad Pezo, a Jugoszláv Hadsereg tisztje. Egy másik férfi az útról nézi a
látványt. Először nem akar beszélni, aztán mégis megszólal. Szavai kövekként
csapódnak. "Megint egy rémtett. Vagy azt gondolják a NATO bűnözői, hogy a légitámadások
nem rémtettek?"
A riporterek egy másik, NATO okozta baleset helyszínéről érkeztek ide, mely a szerb
és a koszovói tartomány határszakaszához közel fekvő kis koszovói faluban,
Merdareben történt. Vasárnap hajnalban a NATO bombái négy házat döntöttek romba,
öt embert megöltek, köztük Bozina Tosovics 30 éves férfit és 11 hónapos kislányát,
Bojanát. Feleségét, a hathónapos terhes Mariját kórházban ápolják. A szintén kórházban
fekvő Markovics testvére, a Belgrádban élő Ljubomir a fővárosból utazott ide: a
televízióban hallott a támadásról. Arcára döbbenet ül ki, amint elsétál a
felrobbantott házak és istállók mellett. Bátyja vörös cserepes vályogházának összedőlt
darabjai között rátalál a család kutyájára, Snoopyra, akinek fél orrát levitte a
robbanás. Ljubomir elkezd zokogni, s letérdel a remegő kutyához. Aztán feláll, hogy
összeszedjen néhány családi fényképet a gyerekek törmelékes szobájában. Odébb
egy rajzfilmfigurás kispárna hever a sárban. A romos pajtában döglötten hever egy
tarka tehén, mellette sebesült borja fekszik, kínlódva kapkodja a levegőt. "Lelőjem
a borjút?" – kérdezi Markovics.
A kétnapos szakállal megjelenő Miloje Smiljkovics helyi detektív szerint a helyszínen
nincs semmiféle katonai objektum. "Talán inkább el akarják vágni Koszovót Szerbiától"
– véli. Az is lehetséges, hogy a támadó repülőgépek a közeli úton vonuló
jugoszláv csapatokat akarták eltalálni.
A támadás egy másik halálos áldozata Dragan Bubalo, akit autójában ért a találat.
Autója teljesen kiégett, tetejét mintegy 60 méterre hajította a detonáció. Az egyik
dombon három mély kráter éktelenkedik: itt állt Milutin Veskovics színész háza,
pajtája, autója és traktora. A darabokra tépett fák ágain zoknik lógnak. A szomszéd,
az idős Ognjen Bercovics is odabotorkál, és amikor a családjáról kérdezzük, sírni
kezd. "A gyerekek még mindig remegnek" – mondja, majd elkezdi szidni az
amerikaiakat.
Tosovicsék házánál a szomszédok néhány katona segítségével megpróbálják
menteni, amit még lehet: egy megtépázott kanapét, a tévét, tányérokat, poharakat.
Egy vézna férfi felháborodottan mordul ránk: "Nem beszélek sem amerikaiakkal, sem
britekkel. Nem akarok rájuk nézni. Sajnálom. Kérem, menjenek el innen."
1999. 04. 17. (III/15)
