Szali Zaanun, a PFSZ Központi Tanácsának elnöke Jasszer Arafattal. Hosszabbítást kértek
Fotó: MTI
Nabil Saat, a hatóság tervezési és nemzetközi együttműködési minisztere cáfolta,
hogy a döntésben bármiféle szerepe lett volna az esetleges izraeli válaszlépéseknek.
A kormány nevében ugyanis Benjamin Netanjahu és Ariel Saron egyértelműen tudtára
adta Arafatéknak, az amerikai kormányzatnak és az Európai Unió vezetésének is, hogy
a palesztin államiság egyoldalú kikiáltása súlyos és hasonlóan egyoldalú lépésre
kényszerítené az izraeli kormányt. Saron – római látogatásakor – a még izraeli
birtokban lévő területek azonnali annektálását helyezte kilátásba.
A nemzetközi közösség, az Európai Unió, Jordánia, Egyiptom, Oroszország és Kína
is óva intették Arafatékat az állam kikiáltásától. Az ülést megelőző napon látott
napvilágot Clinton amerikai elnök levele Arafathoz, amelyben határozottan sürgette a
palesztinokat, hogy tartózkodjanak a palesztin állam egyoldalú kikiáltásától.
A levél szerint az alap a "területeket-békéért"-elv marad, ám a palesztinok "joga,
hogy szabad népként éljenek földjükön", szintén megerősítést nyert, továbbá
kimondja: a végső státust a feleknek egy éven belül rendezniük kell.
Arafat rendkívül pozitívan értékelte Clinton levelét, amelyet a palesztin jogok
megerősítéseként és az izraeli politika bírálataként értelmezett. Ugyanakkor
Clinton nem volt hajlandó arra, hogy a jövőbeli palesztin államot előre elismerje, és
így – a palesztinok határozott kérése ellenére – sem volt hajlandó bevenni a szövegbe
az önrendelkezés fogalmát.
Netanjahu igyekezett a Clinton-levél jelentőségét tompítani. Kijelentette, hogy nem
tartalmaz semmi új elemet, s úgy értékelte, hogy az amerikai adminisztráció "létrát
állított Arafatnak, hogy lemászhasson arról a magas fáról, ahová a saját felelőtlen
ígéretei miatt kapaszkodott fel". Az ellenzék természetesen azzal vádolja a
miniszterelnököt, hogy Izraelt elszigeteli a világtól, Európától és egyetlen szövetségesétől,
az Egyesült Államoktól.
A Palesztin Központi Tanácsra kétoldalról nehezedett nyomás: izraeli és nemzetközi
részről, hogy ne kiáltsa ki az államot, palesztin részről pedig – különösen a
Hamasz, amelynek szellemi vezetője, Ahmed Jaszin sejk tiszteletbeli meghívottként részt
vett az ülésen – azt próbálták elérni, hogy a tanács nyilvánítsa ki a független
államot, és mondja fel az oslói szerződéseket. A tanács úgy oldotta meg a gordiuszi
csomót, hogy érintetlenül hagyta. Nem hozott semmiféle határozatot. Nem kiáltotta ki
az államot, de nem is halasztotta el annak kikiáltását. A tanács az izraeli választások
után ismét megvitatja a kérdést. Valószínűsíthető, hogy a palesztin állam kikiáltására
egy éven belül, azaz 2000. május 4-e előtt nem kerül sor, bár egyes hírek szerint
Arafat szeretné a jövő tavaszra tervezett pápalátogatásra időzíteni a deklarációt.
Noha mind Arafat, mind pedig Netanjahu a maga sikerének könyveli el a helyzetet, az
igazi győztes mégis az amerikai kormányzat, amelynek megint sikerült megakadályoznia,
hogy egy igen veszélyes és feszült helyzetből újabb háborús konfliktus robbanjon
ki.
Olasz lapértesülések szerint a pápa 2000. március 25-én Názáretben
lesz, hogy a világ fő Mária-szentélyeivel, köztük a római Santa Maria Maggiore székesegyházzal
élő összeköttetésben a helyszínen tartsa meg az angyali üdvözlet ünnepét. Ariel
Saron izraeli külügyminiszter hétfőn a Vatikánban hivatalosan is megerősítette a
II. János Pálnak szóló meghívást. A találkozók után hivatalosan azt közölték,
hogy sem a pápánál lezajlott audienciáján, sem a Sodano kormányfővel, valamint
Tauran külügyminiszterrel tartott tárgyalásán nem esett szó konkrét időpontokról.
Nem hivatalosan azonban kiszivárgott, hogy a katolikus egyházfő három-négy napot
szeretne a Szentföldön tölteni március 25-e körül, amikor Názáretben az Angyali üdvözlet
bazilikában sor kerül a jeles Mária-évforduló megünneplésére, "kiemelendő a nő
méltóságát Mária küldetésének fényében". (MTI)
1999. 05. 01. (III/17)
