A merényletért elsőként újra a Combat 18 nev? brit neonáci csoport vállalta a
felelősséget, ám rajtuk kívül még további három szélsőséges csoporttól
érkezett hasonló bejelentés. A rendőrség ezúttal is kizárja az észak-ír
terrorizmus lehetőségét, de a Combat 18 valódi felelősségéről sincs teljes
mértékben meggyőződve: a támadásokat csoporton kívüli egyének is elkövethették.
Alan Fry, a Scotland Yard terroristaellenes csoportjának vezetője azonban
megerősítette: "A két robbantásos merénylet összefügg, az eseteket rasszista
bűncselekményekként kezeljük."
A 68 éves Laskar Ullah is a kórházba szállított sebesültek közé tartozott. Ő
éppen az autóval szemközti kávézóban ücsörgött, amikor a detonáció betörte a
helyiség ablakait. "Háttal ültem az ablaknak, és nem láttam, amikor a bomba
robbant, de hallottam. Megfordultam, és egy repülő üvegdarab eltalálta a fejemet.
Borzalmas, hogy ilyesmi az ember mindennapjaiban megtörténhet, épp amikor egy csésze
kávét szürcsölget."
A két egyértelműen rasszista töltet? merénylet aggódást és félelmet váltott ki
Nagy-Britannia különböző etnikai csoportjai között. A fekete bőr? lakosság és a
főként az Indiai-félszigetről érkezett ázsiai etnikumok mára már a brit
társadalom érdekes színfoltját képezik, mi több, a mindennapi élet szerves
részévé váltak. A jellegzetes ázsiai curry-ételek lassacskán "lekörözték" a
hagyományos angol konyhát, az utóbbi időben pedig számos népszerű sportoló és
médiasztár ezen etnikai csoportok soraiból került ki. Így alapvetően elmondható,
hogy a faji kérdés eddig – tartósan legalábbis – nem volt napirenden az
országban, a britekre inkább a nagyfokú tolerancia volt jellemző.
Az etnikai közösségek vezetői most követelik az 1976 óta változatlan brit
törvényi szabályozás felülvizsgálatát, és a szélsőséges csoportok törvényen
kívülivé helyezését, mert véleményük szerint azok eddig a szólásszabadság
köntöse mögé rejtve működtek. Egyes szóvivőik szerint Nagy-Britannia jobban
tenné, ha felülvizsgálná gyarmatosító múltját, és átírná a
történelemkönyveket is.
Brit újfasiszta mozgalmak
Az elmúlt évtized nem kedvezett a brit szélsőjobboldalnak. A legnagyobb csoportok, a
Brit Nemzeti Párt és a Nemzeti Front nem értek el tartós sikereket, ami belső
meghasonlásokhoz és szakadásokhoz vezetett. A kilencvenes évek elején a pártok "finom"
taktikáját megelégelve, néhány kiábrándult szakadár megalakította a Combat 18 nev?
neonáci csoportot, amelynek neve Adolf Hitler monogramjának számértékét rejti. (A:
1, H: 8).
A parányi szervezet már 1997-ben is hallatott magáról három londoni levélbomba kapcsán,
de kiváltottak már futballmérkőzések előtti tömegverekedéseket is, valamint számos
alkalommal fenyegettek meg közéleti embereket, és gyaláztak meg zsidó temetőket. Az
utóbbi években a csoportban rendszeressé váltak a véres belharcok is. A többi,
fasiszta nézeteket valló csoport meglehetősen kicsi – egyébként mindössze 3-4 fős
klikkekről van szó –, és meglehetősen szervezetlen formában tevékenykednek. A
vezető nélküli ellenállásról szóló teóriájukat amerikai szélsőségesektől
vették át. A legutóbbi merényletet egy bizonyos "Fehér Farkasok" nev? szervezet
is magára vállalta. Jóllehet tevékenységük már ismert a titkosrendőrség előtt (négy
évvel ezelőtt faji háborúra felszólító füzetecskét kezdtek el terjeszteni,
valamint megfenyegettek zsidó, fekete bőr? és ázsiai származású brit politikusokat
is), eredetüket meglehetős homály fedi. Elképzelhető, hogy a Combat 18-ból kiszakadt
tagokról van szó. A Scotland Yard beszámolója szerint az angliai szélsőjobb tevékenysége
eddig nem volt számottevő, tagjaik többnyire a társadalom képzetlen rétegeiből kerülnek
ki. A csoportok aktivistái eddig szórványos utcai támadásokban, valamint robbantásos
merényletekben vettek részt, melyeket többnyire alkohol hatása alatt követtek el. A
rendőrség – saját állítása szerint – megbízható beépített informátorokkal
rendelkezik, ezért kételkedik abban, hogy a robbantásokat a Combat 18 követte volna
el.
1999. 05. 01. (III/17)
