Pár nappal ezelőtt Belgrád egyik külvárosában néhányan azon sopánkodtak, hogy
még a McDonald\'s-nál sem lehetett kávét kapni, mert nem volt sem víz, sem áram.
"Bezzeg Szlobo – aki Milosevics, a becenevén – meg a hadsereg csak úgy dúskál
mind áramban, mind vízben" – hangzott egy járókelő szájából. Az emberek felvásárolják
a szárazelemeket és a palackozott vizet, hogy legalább kemény tojást tudjanak készíteni
és enni a hosszú, sötét, áramszünetes éjszakákon, amikor a gépek ott zúgnak
felettük, és az egyetlen világítás a légvédelem tüze.
Valaki nem a legfinomabb jelzőkkel illette a Clinton házaspárt, mivel Hillary úgy
nyilatkozott, hogy a koszovói menekültek a második világháború vészkorszakára emlékeztették,
Spielberg "Schindler listája" cím? filmjéből. "Aki Spielberg filmjeiből tanul
történelmet, az ne mondja meg nekünk, hogyan éljük le az életünket" – hangsúlyozta
az illető.
Az Egyesült Államokban is elégedetlenség és türelmetlenség uralkodik a háború kérdésében.
Az emberek többsége nem gondolta, hogy a dolog ilyen sokáig fog húzódni, hiszen a
vezetők nem úgy nyilatkoztak a kezdet kezdetén. A többség azt hitte, hogy néhány
nap, esetleg hét leforgása alatt Milosevics megtörik, és hajlandó lesz tárgyalóasztalhoz
ülni. "Az egész csak nyúlik, mint a rétestészta. Le kell lőni azt az embert, és kész.
Már elég volt az egészből" – hangoztatta egy türelmetlen férfi.
Akik elejétől fogva támogatták a háborút, azok úgy vélik, hogy az Egyesült Államok
és NATO-szövetségesei most már nem hagyhatják abba. "Senki sem akarja a háborút,
beleértve Clinton elnököt. Azért folytatják, mert azt hiszik, hogy ez az egyetlen út"
– így egy másik nézet. Más valaki úgy nyilatkozott, hogy a háború a szövetség
ügye, és nem egyedül Amerikáé. Aggodalmát fejezte ki afelett is, hogy a NATO-tagállamok
sem értenek egyet a szárazföldi erők kérdésében. Amennyiben nem lesz egy olyan
NATO-egység, amelyben minden tagállam képviselteti magát, akkor bizony nem lehet
NATO-tevékenységnek nevezni a dolgot.
Legvilágosabban talán egy nyugdíjas hölgy foglalta szavakba, hogy mit is jelent ez a háború.
"Ha mást nem is értünk el, de legalább Milosevics alaposan kimutatta a foga fehérjét,
és szemünk elé tárult az otthonaikból és hazájukból kiűzött koszovói albánok
szörny? kálváriája."
Persze bármilyen súlyos is legyen a helyzet, az embereket sohasem hagyja el a humorérzékük.
Belgrád lakóinak az a meggyőződésük, hogy joguk van harcolni Koszovóért, jóllehet
beleuntak a háborúba. A viccek, amiket mesélnek egymásnak, híven tükrözik az általános
reménytelenséget, tehetetlenséget és borúlátást, ami egész hangulatukat jellemzi.
Az egyik adoma így hangzik: Egy lelőtt amerikai F16-os pilóta nem találja ejtőernyőjének
kioldó zsinórját. Meglát egy másik embert, aki ugyanúgy szabadesésben van, mint ő.
Odakiált neki: "Melyiket kell meghúzni?" Mire az így válaszol: "Honnan tudjam,
én alulról jövök, az olajfinomítóból!"
A másik egy találós kérdés: "Miért lesz Bill Clinton Jugoszlávia következő elnöke?"
A felelet: "Mert sikerült egyesítenie a szerbeket, és kiűznie az albánokat!"
Az Egyesült Államokban bizonyára még nem fajult odáig a helyzet, hogy megjelentek
volna viccek a háborúról, de ami késik, az nem múlik.
1999. 05. 29. (III/21)
