Orbán Viktor megérkezik a washingtoni Mellon Auditoriumba. "Végre befejeződött egy
évszázados szenvedés és bizonytalanság" Fotó: MTI
Ötven esztendőn át a NATO meg is őrizte mind az európai, mind a világbékét.
Hetekkel a fél évszázados fennállás megünneplése előtt mégis olyan lépésre szánta
el magát, amely ha látszólag is, de ellentmond az alapokmány elveinek. Clinton elnök
a Nobel-díjas amerikai író, William Faulkner szavait idézte, amelyek a NATO létrejöttével
szinte egy időben hangzottak el: "Az emberiség nemcsak fennmarad, de diadalmaskodni
fog." Jose Maria Asnar spanyol elnök még ennél is távolabb ment az irodalom múltjában,
s mivel épp az ünnepség napján volt Miguel de Cervantes halálának évfordulója, így
az ő mondását idézte a szabadságról: "Sem a föld nem takar, sem a tenger nem rejt
olyan kincset, amely hasonló lenne hozzá." Majd Koszovónak a NATO-csúcstalálkozóra
gyakorolt komor hatását ecsetelve így folytatta a nagy spanyol író gondolatait: "A
szabadságért az ember joggal kockáztathatja életét."
A találkozó első napján a NATO-vezetők Koszovóról tanácskoztak, majd megemlékeztek
a fél százados évfordulóról. Ezt követően átmentek a Capitoliumba, ahol a
Kongresszus bensőséges ünnepséget rendezett e nagy esemény tiszteletére. A napot
vacsora zárta a Fehér Ház csillogó Keleti termében. Érdekes módon a vacsora elől
elmaradt a "dísz" jelző, és a résztvevők egyszerűen csak nappali ruházatban
jelentek meg, mivel mindenki úgy vélte, hogy nem lenne ildomos az esti viselet és a díszpompa,
amikor a légierők katonái az életüket kockáztatják a Balkánon.
A második napon a washingtoni magyar nagykövetség rendezett megemlékezést, mégpedig
az Amerikai Országok Szervezetének gyönyör? székházában. Az előző napi hideg, esős
időt verőfényes reggel váltotta fel, bár volt az idei kora tavasznak egy kis foga.
Washington igen jó ismerője lévén, számomra elsősorban az tűnt fel, hogy az utcák
szinte üresek voltak. Az amerikai főváros pedig híres arról, hogy az évnek ebben a
szakában csak úgy hemzsegnek mind a bel-, mind a külföldi látogatók, szinte mozdulni
sem lehet sem az úttesten, sem a járdákon. Az ember azt gondolhatta volna, hogy tömegek
szegélyezik majd az utcákat, főleg azokon a helyeken, ahova a magas rangú vezetőket várták.
Ehelyett mindössze csak néhány száz, a bombázások beszüntetését követelő szerb
tüntetetőt lehetett látni a Fehér Ház környékén.
A helyszínre érve, egyik ismerősöm egy kis sajtóínyencséggel fogadott. A Washington
Times cím? helyi lapban csoportkép látott napvilágot a csúcstalálkozón részt vevő
vezetőkről, amelyen ugyan jól fel lehetett ismerni Orbán Viktor miniszterelnököt, de
az ő neve helyett Göncz Árpád elnöké szerepelt a felsorolásban. Furcsa módon
ugyanez történt a CNN televízió adásában is, ami szinte érthetetlen, mert az
amerikai sajtó általában nagyon óvatos az ilyen dolgokat illetően.
A magyar ünnepséget fél négyre hirdették, de a közönség már egy órával előbb
gyülekezni kezdett. Az előcsarnokban képkiállítást rendeztek, amely a NATO ötven
esztendős történetének főbb mozzanatait villantotta fel. A meghívón az állt, hogy
a rendezvény ünnepi szónoka Orbán Viktor miniszterelnök lesz. A közönség soraiban
a diplomáciai kar képviselői mellett magas rangú katonatisztek foglaltak helyet mind
magyar, mind amerikai részről. Megjelentek a helyi magyarság vezetői, sőt többen az
ország távolabbi részeiből is. A teremben szinte bábeli nyelvzavar uralkodott. Bár
az ilyen megmozdulásokat általában pontosan szokták kezdeni, ezúttal az óra elütötte
a fél négyet, majd a négyet is. Csak negyed öt körül gyúltak ki a lámpák az emelvényen.
A műsorvezető pedig bejelentette, hogy sajnálatos módon Orbán miniszterelnök úr
halaszthatatlanul fontos és hirtelen jött más elfoglaltsága miatt nem tud részt venni
az ünnepségen. Így a megnyitóbeszédet Jeszenszky Géza nagykövet mondta el, kidomborítva
az esemény fontosságát és nem kevésbé a NATO-tagság adta előnyöket hazánk számára.
Az eseményt követő fogadáson a magánbeszélgetésekben természetesen szintén a
NATO-évforduló és annak kísérő jelensége, a koszovói háború volt a téma. Többen
felvetették a szárazföldi erők bevetésével kapcsolatban, hogy légi úton még soha
senki nem nyert háborút, és nem valószínű, hogy ez jelen esetben sikerülni fog a szövetségeseknek.
Az egyik amerikai tábornok az oroszok jelenlétét hiányolta az évfordulón, és úgy vélte,
hogy előbb-utóbb Moszkvának is szerepet kell vállalnia a válság megoldásában.
A washingtoni csúcstalálkozót persze eredetileg másként képzelte el a rendezőbizottság.
Rendes körülmények között csillogó-villogó, látványos ünnepségre gyűltek volna
össze mind a tagállamok, mind a vendégek képviselői, sőt a nép, "az istenadta nép"
is kapkodhatta volna a fejét, és szaladhatott volna egyik helyről a másikra, no és
valószínűleg a pompás tűzijáték sem maradt volna el. Ezt azonban a Balkánon
rendezték meg, és nem vaktöltényekkel.
1999. 05. 01. (III/17)
