hetilap

Az Islamic Affairs Analyst cím? londoni folyóirat szerint a nyugati média tévesen értelmezte a májusi izraeli választásokat, amikor azt állította, hogy a választók elsöprő többségben a békére szavaztak. Némelyik arab kommentátor szerint ugyanis Ehud Barak még nagyobb problémát jelent miniszterelnökként, mint elődje, Benjamin Netanjahu, ugyanis az előbbi sokkal nagyobb támogatást élvez az Egyesült Államok és más nyugati hatalmak részéről. De ezt látszik alátámasztani például az a tény is, hogy Barak az izraeli választások után elmondott győzelmi beszédében újra elismételte ígéreteit, melyek szerint országa nem fog kompromisszumot kötni Jeruzsálem jövőjével kapcsolatosan, fenntartja a Nyugati Parton és a Gáza-övezetben található izraeli települések szuverenitását, és nem fog viszszavonulni az 1967 előtti határok mögé. A londoni újság szerint "Barak megtörte Izrael elszigeteltségét, és megszerezte magának a békecsináló címet anélkül, hogy bármiféle engedményt is felajánlott volna. A palesztin vezetésnek az izraeli miniszterelnökkel folytatott tárgyalásai egyáltalán nem lesznek rózsásak. Még az is szerencse lesz, ha a Wye-folyónál megkötött megállapodás Barak négyéves hivatali munkája alatt megvalósul. Nem fogunk meglepődni, ha elkezdődik a Netanjahu és napjainak elmúlása fölötti siránkozás." Azt a gondolatot, hogy az arabok vágyakozással tekinthetnek vissza a Netanjahu-korszakra, a szaúd-arábiai Asharq al-Awsat cím? napilap is megismétli, így fogalmazva: "Barak győzelme nem jelenti azt, hogy most már vége az arabok problémáinak. Sőt, az ellenkezője is megtörténhet." A szaúdi újság állításának alátámasztására a következő indokokat sorolja fel: Barak lekötelezettje a Likud politikusainak, akik előzőleg magára hagyták Netanjahut; azt állította, hogy nem fog kompromisszum köttetni Jeruzsálemről, a jövőbeni határokról, illetve a Nyugati Parton és a Gáza-övezetben fekvő izraeli településekről; végül pedig tény az is, hogy Barak bírja a nyugati hatalmak támogatását is. A jordán Fakhri Ka\'var az al-Ra\'i cím? ammani napilapban azt állítja, hogy a stílust kivéve csak csekély különbség van az izraeli Munkapárt és a Likud között. A lap szerint a Barak vezette kormány azért tud majd a Likudnál nagyobb fenyegetést jelenteni az arabokra, mert a Munkapárt stílusa sokkal szimpatikusabb. Egy másik jordán kommentátor, Raja al-Issa ugyanennek a lapnak a hasábjain még sötétebb képet fest az arabok jövőjéről, akik szerinte semmi jelentős előrehaladást nem fognak tudni tenni a Barak vezette Izrael rovására: "Eközben az új izraeli miniszterelnöknek azt mondjuk: Mi ismerünk téged. Ismerjük a múltadat. Tudjuk, milyen szereped volt a Kamal Nasszer (PFSz szóvivő, akit egy izraeli katonai egység 1973-ban meggyilkolt) és kollégái, valamint Abu-Dzsihád (Khalil al-Wazir, akit Tuniszban izraeli kommandósok öltek meg 1988-ban) ellen elkövetett orgyilkosságban. A múltja miatt kétségeink vannak vele kapcsolatban, nem beszélve Barak legutóbbi nyilatkozatairól, amelyek a jövőt illetően aggodalommal töltenek el bennünket." Az Egyesült Arab Emírség al-Khalidzs cím? napilapja így ír: "Előbb vagy utóbb azt fogjuk látni, hogy Barak Netanjahunak a másolata, és csak külsődleges különbségek vannak az előd és az utód között." Ezt a nézetet még határozottabban hangsúlyozza a pánarab al-Hayat május 19-i számában Abdelvahhab Badrakhan: "Barak előtérbe kerülésével az Egyesült Államok olyan új eszközre tesz szert, mellyel újrafogalmazhatja a térségben zajló folyamatokat, és lehetővé teszi, hogy folytatódjon, ami Jichak Rabin korában elkezdődött." Így tehát Badrakhan szerint az a cél, hogy "olyan béke legyen, melynek ára az arabok meghódolása". Hoszni Mubarak egyiptomi elnöknek a választások után elmondott megjegyzéseiből világossá vált, hogy Kairó is osztja ugyanezeket az aggodalmakat. Mubarak kifejezte aggodalmát Barak választási győzelme után tett nyilatkozatával kapcsolatban. Úgy tűnt, az újonnan megválasztott miniszterelnök a kemény vonalat választja a Nyugati Parton és a Gáza-övezetben elhelyezkedő zsidó településekkel, Jeruzsálem státuszával, valamint Izrael végleges határainak kialakításával kapcsolatban. Mubarak azt nyilatkozta, hogy ezek a kijelentések a béke akadályaivá válhatnak, és rossz hatással lehetnek az egyiptomi és arab közvéleményre.