Jackson tábornok még a koszovói bevetés előtt. Megszokta már a puskaport
Fotó: Kommerszant
Jackson ráncos, napbarnította, táskákkal szegélyezett arca határozottságról
tanúskodik. A brit hadsereg legkeményebb katonájaként tartják számon. Azt beszélik,
vadászkopóé a tekintete, a természete pedig olyan, mint a tigrisé. Még
fiatalemberként kapta a Sötétség hercege gúnynevet, mivel deszantosként olyan
pólót hordott, melynek hátán "A Sötétség hercegének szolgálok" felirat
díszelgett. A királynő viszont a múlt évben sir Mike-nak nevezte, amikor udvari
kitüntetést adományozott neki.
Mike tábornok most ötvenöt éves. Katonacsaládban született, s azt a pályát futotta
be, amely egy katonaembernek már születésekor elő van írva, jóllehet rendhagyó
lépéseket is tett az életben. A deszantcsapatokhoz csatlakozott, habár ez a terület
nem a legmegfelelőbb a csúcsra jutáshoz. Orosz nyelven beszél. Már akkor
tanulmányozta, hogyan lehet a katonai csapatokat béketeremtő műveletek esetén
használni, amikor ez még senkinek nem jutott az eszébe. Háromszor házasodott, igaz,
ebből kétszer ugyanazt a nőt vette feleségül.
A tábornok nem szeret huzamosabb ideig egy helyen maradni, gyakran váltogatja a
szolgálatokat és az országokat. Ismeretes, hogy kedvelője a whiskynek és a jó
szivaroknak. Környezete szerint a nem kis mennyiségben fogyasztott alkohol meg sem
kottyan neki: egy görbe éjszaka után a tábornok a reggeli kocogását úgy végzi,
mintha mi sem történt volna.
Sir Mike csak négy órát alszik, mint Napóleon, de nincs ellenére az ebéd utáni
szendergés, mint ahogyan ezt Churchill is tette. Szobája szerzetesi cellára
emlékeztet. A tábornok jobbára hálózsákban alszik katonai ágyán. Rosszul hall, ám
ez mit sem feszélyezi. Angol katonai elemzők osztják azt a véleményt, miszerint
Jackson "feddhetetlenül építette fel karrierjét". Tizenkilenc évesen került a
felderítők közé. A birminghami egyetemen orosz szakot végzett. 1970-től szolgál a
deszantosoknál.
Menetelése a ranglétrán két évre megtorpant, amikor beosztottjai brutális és
kollektív nemi erőszakot követtek el, s ezért magára vállalta a felelősséget.
1972-ben Jackson a deszantosok parancsnokának segédtisztje volt abban az ezredben,
amelynek katonái belelőttek az észak-ír katolikusok békés felvonulásába
Londonderryben. Ez az esemény "véres vasárnapként" került a történetírás
lapjaira. A tábornok hat évet szolgált Észak-Írországban.
1990 tájékán kezdtek komolyabban felfigyelni Jacksonra. Ekkor már a felső katonai
vezetés technikáit tanulmányozta. Fél évet hallgatott Cam-
bridge-ben, és a hidegháború utáni brit hadsereg jövőjéről írt tudományos
értekezést. Receptjének lényege az volt, hogy nagyon rugalmas és jól kiképzett
csapatokat kell felállítani, hogy konfliktus sújtotta térségekben és olyan
műveletekben vethessék be őket, amelyek katonaiak és diplomáciaiak egyszerre. Ilyen
esetekben ugyanis a sereggel szemben nagyobb követelmények fogalmazódnak meg, mint
nyílt katonai konfliktusok alkalmával.
Jackson Észak-Írországon kívül szolgált még Skóciában és jó néhány európai
országban. Magas pozíciókat töltött be a brit katonai vezetésben és a NATO-erők
irányításában is.
Mostani koszovói szerepvállalása már második részvétele a konfliktusban. Első
küldetése is a Balkánhoz fűződik: 1995–96-ban az ENSZ brit kontingensében
parancsnokolt. A csapatok a daytoni szerződés betartását szavatolták. Jackson
keményen és fölösleges felhajtás nélkül hajtotta végre feladatát. 1997-ben
nevezték ki a NATO egyesített gyorsreagálású erőinek európai parancsnokává.
A NATO Jugoszlávia elleni légicsapásai után szerencsére sikerült elkerülni a
szárazföldi beavatkozást, bár egyesek Jackson pozíciójának tudatában tudni
vélték, hogy a háború nem terjedhet át a szárazföldre, hiszen, úgymond,
amerikaiakat nem vezethet harcba egy nem amerikai.
Milosevics a kéthónapos légi ostrom után beleegyezett a NATO feltételeinek
teljesítésébe, és Jackson bekapcsolódott a játékba. Először is a szerb tisztekkel
kellett megegyezésre jutni.
A tárgyalásokon a szemtanúk szerint Jackson igazi sztoicizmisról tett bizonyságot. A
jugoszláv tisztek folyton megszakították a megbeszéléseket, hogy Belgrádtól
engedélyt kérjenek a soros engedmény megadására. Úgy látszott, már soha nem lesz
vége. A lobbanékony és türelmetlen természet? tábornoknak nem lehetett könny?
fenntartania a megfelelő légkört. Az erőfeszítéseket azonban siker koronázta: a
televízió által az egész világon látható volt, amikor Jackson a szerb Marjanovics
tábornokkal kilépett a sátorból, és bemutatta az aláírt megállapodást.
Jelenleg a szerbek hagyják el Koszovót. A második világháború óta a brit sereg
először lép Európa területére, és Michael Jackson a csapatok vezetője.
Egy újságíró szerint "egyenruhás Mózessé" kellene avanzsálnia a tábornoknak:
haza kell vinnie az albánokat, meg kell akadályoznia a szerbek elvándorlását, és
mindkét tábort meggyőzni arról, hogy nincsenek veszélyben. Meg kell majd szerveznie a
sátorvároskák felállítását, hogy a menekültek átvészelhessék a telet, el kell
oltania a tűzvészeket, meg kell védenie az iskolákat, és el kell látnia a
lakosságot élelemmel és vízzel.
Vannak azonban még komolyabb gondjai is a tábornoknak. A Pentagon ugyanis vonakodik
együttműködni olyan kulcskérdésben, mint az amerikai katonai repülőgépek által
ledobott és fel nem robbant bombák felkutatása. Amíg nem hatástalanítják ezeket a
bombákat, Koszovó lakosai és a békefenntartók élete veszélyben forog.
Ami a tábornok helyiekhez való viszonyát illeti, sir Mike rögtön megérkezésekor
kijelentette: "Meg fogjuk akadályozni az erőszakot és a parancsoknak való
ellenszegülést, bárkitől is származzék." A NATO-csapatok bevonulásának már a
másnapján nyilvánvalóvá vált, mit is értett ezalatt Jackson, amikor is a brit és
német katonák tűzharcban megöltek három szerbet. Nem véletlen, hogy Jacksont egész
nap testőr védi: az SAS különleges osztagának tisztje.
Valószínűnek látszik, hogy sir Mike-nak továbbra is be kell érnie napi négy órai
alvással. A következő hónapokban aligha jut ideje pihenésre koszovói szolgálata
során.
1999. 07. 03. (III/26)
