A válasz június 16-án látott napvilágot, amikor is Al Gore ország-világ előtt
kinyilvánította: pályázik az elnöki hivatalra. Ez alkalommal ugyanis az ország második
embere egy tévéinterjú során három ízben is kijelentette: "megbocsáthatatlannak"
tartja az államfő magatartását, mivel Clinton veszélyeztette az elnöki hivatal
tekintélyét, és ő – különösen mint apa – úgy érzi, a Monica Lewinskyvel
folytatott kapcsolata "mérhetetlenül helytelen" volt. Majd virágnyelven ugyan, de a
közvélemény elé tárta, hogy Clinton hazudott neki.
Az elnököt felbőszítette az alelnök nyilvánvaló törekvése, hogy elhatárolja magát
a Lewinsky-botrány során tanúsított magatartásától. Egyes fehér házi körök
szerint Gore szavai korábban soha nem létezett súrlódást idéztek elő a két
politikus között. A nyilvánosság előtt Clinton azonban békülékeny hangnemet ütött
meg, kijelentve, hogy nem sértődött meg. "Minden választás a jövővel foglalkozik,
és valamenynyi jelöltet a saját értékei szerint ítélik meg. Azt hiszem, erről van
itt szó" – mondta. Közel hétéves bensőséges kapcsolat után Clinton – bár fájdalmas
pirulaként – kénytelen volt lenyelni, hogy Gore-nak végül is ki kellett
bontakoztatnia a nyilvánosság előtt saját egyéniségét.
Clinton kedélyét ráadásul tovább borzolhatja az a lehetőség, hogy felesége,
Hillary New York-ban kíván letelepedni, és be akar nevezni a szenátori címért folyó
versenybe. A választási hadjáratokat manapság nem kimondottan az udvariasság szabályai
irányítják, és a sokszor késhegyre menő harc folyamán minden való vszínűség
megvan arra, hogy felhánytorgatják majd a Clinton házaspár múltját, amelynek
bizonyos eseményei felett az elnök minden bizonnyal szeretne már napirendre térni.
Hillary Rodham Clinton a jelek szerint nem sokat töődik férje ez irányú érzéseivel.
A republikánus oldalon még ennél is cifrább a helyzet. Jóval azelőtt, hogy ifjabb
George Bush alig három hete bejelentette, szeretné elnyerni pártja elnökjelöltségét,
a Republikánus Párt gépezete máris szinte egy emberként felsorakozott mögötte, jóllehet
tagjai közül számos másik jelölt is pályázik majd az ország legmagasabb hivatalára.
A texasi kormányzónak sikerült máris több pénzt szereznie választási hadjáratára,
mint amennyire szüksége lehet. A felmérések azt mutatták, hogy 15 ponttal vezet Al
Gore alelnök előtt, és a hozzá legközelebb álló republikánus jelölt, Elizabeth
Dole 50 pontos hátránnyal kullog utána. Bush azt hirdeti, hogy "könyörületes
konzervatív" elveket képvisel, amiről ellenfelei úgy nyilatkoznak, hogy ezzel túlságosan
sokat akar mondani túlságosan sok embernek. Elhangzanak a szájából pufogó frázisok,
alaposan kipróbált anekdoták, valamint szólamok az adócsökkentésről, jobb közoktatásról,
erősebb hadseregről, személyes felelősségről, szilárdabb családról és közösségekről.
A konzervatívok közül egyre többeket csalódottsággal és aggodalommal tölt el, hogy
az ifjabb Bush már ebben a korai szakaszban szinte uralja a republikánus mezőnyt. Azzal
vádolják pártjukat, hogy feláldozza elveit a pragmatizmus oltárán.
A konzervatív republikánusok jelöltjeinek soraiban ugyanakkor nincs egy valóban
kiemelkedő egyéniség, aki ellensúlyozni tudná George Bush korai előretörését. A másik
problémát Smith szenátor fogalmazta meg: "A párt aktivistái nem tudnak egy jelölt
zászlaja alatt felsorakozni. Ha valamennyien egy pályázó mögé állnánk ahelyett,
hogy felaprózzuk magunkat, akkor most meg tudnánk kaparintani a szavazatok 15-20 százalékát."
A republikánusok egy része azonban vajmi kevés rokonszenvet táplál az ilyen beszédek
iránt. Úgy vélik, a konzervatívoknak hálásaknak kellene lenniük, hogy Bush okos
politikát folytatva olyan stratégiát követ, amely a választók legszélesebb körének
tetszését váltja ki. A jelenlegi felmérések azt mutatják, sikerre viszi elképzelését.
Jelenleg még az előválasztások is igen távol vannak. A felmérések még az utolsó
pillanatban is tévedhetnek, hát még ebben az egészen korai szakaszban. Egyelőre
azonban minden valószínűség arra mutat, hogy a küzdelem a két éllovas, Al Gore és
George Bush között fog eldőlni. Mindkettőnek megvannak a sebezhető pontjai. Gore nem
valami jó szónok, és nem tud lelkesedést kelteni maga körül, ezzel szemben a választások
idején nyolcéves alelnökség áll majd mögötte, ami nem kis gyakorlatot jelent mind
bel-, mind külpolitikai téren. Bush ezzel szemben meg tudja fogni hallgatóságát, és
képes felkavarni az érzéseket. Mint kormányzónak, van belpolitikai gyakorlata, de
maga is elismerte, hogy a külpolitikához vajmi keveset ért. A Time cím? amerikai
hetilap legújabb száma Bushról megjegyzi, hogy összetévesztette Szlovéniát Szlovákiával.
Majd felteszi a kérdést: vajon mivel is határos Georgia állam: Albániával avagy
Alabamával? Hát igen, jó ezt tudni egy leendő elnöknek.
1999. 07. 03. (III/26)
