Albright külügyminiszter és Mubarak Washingtonban Fotó:
MTI
Egyiptomban a legerősebb politikai intézmény az elnöki hivatal. Az ország fontos
pozícióira túlnyomórészt az elnök választja ki a megfelelő személyeket: a
minisztereket, a hadsereg és a média vezetőit, bírókat, bankárokat, cégvezetőket,
dékánokat, még a muszlim és kopt vallási intézmények vezetőit is az elnök jelöli
ki. Mubarak a hadsereg vezérkari főnöke, a többségben lévő kormánypárt vezetője.
Egyiptomban hivatalosan 14 párt létezik, ezeket mind az állam finanszírozza. Az
Egyiptomi Népgyűlés tagjainak kilencven százaléka Mubarak pártjának a kezében van.
Az igazi demokráciákban jelenlévő fékek és ellensúlyok hiányában a korrupció könnyen
lábra kap. Miért nem jelölte ki Mubarak, aki maga is Anvar Szadat helyettese volt öt
éven keresztül, saját helyettesét hivatalának elmúlt 15 éve alatt? Eközben
konzervatizmus és a kulturális értékek megvédése címszó alatt az állam korlátozza
a szólásszabadságot. Az Egyiptomi Információs Minisztérium nem egyezett bele abba,
hogy az országban magán rádió- és tévéállomások jöjjenek létre, és az egyik újságot
be is tiltotta. Tavaly az egyiptomi kormány megtiltotta a Kairói Amerikai Egyetemnek,
hogy bizonyos könyveket behozzon az országba.
Egyiptom stratégiailag a béke, a stabilitás, a növekedés erődítménye egy olyan térségben,
amelyet a konfliktusok, a stagnálás és a fanatizmus jellemez. Mubarak elnök 18 éven
keresztül határozott és pozitív vezetőnek bizonyult. Rezsimje viszont talán túlságosan
szilárdan beépült az ország politikai struktúrájába. Nelson Mandela önkéntesen
mondott le dél-afrikai elnökségéről egyetlen elnökségi ciklus lejártával. Túl
nagy kérés lenne Hoszni Mubaraktól az, hogy három ciklus lejártával mondjon le? Ha
pedig ragaszkodik ahhoz, hogy negyedszerre is elnök legyen, akkor itt az idő előkészíteni
a terepet egy demokratikus szavazásra - véli a washingtoni napilap.
1999. 07. 03. (III/26)
