Természetesen az igazi űrhatalom – a Szovjetunió jogutódjaként – Oroszország
maradt. Oroszország húszéves egyezményt kötött Kazahsztánnal Bajkonur bérlésére,
és folytatta a rakéták fellövését. A baleset után azonban a kazahsztáni kormány
úgy döntött, hogy az űrprogramok megvalósítása ezentúl tőlük, Bajkonur új gazdáitól
is kell, hogy függjön. Kazahsztán új fővárosa, Akmola betiltotta az összes orosz
rakéta fellövését. Emiatt Oroszország és a vele együttműködő országok űrkutatási
tervei veszélybe kerültek. Meghatározatlan időre elnapolták az Okean-O műhold
felbocsátását is.
A legnagyobb gond azonban a Szojuz-U rakétahordozó elindításának elmaradása lett,
ugyanis ez továbbította volna a Progressz teherszállítót a Mir nemzetközi űrállomásra.
Ennek fedélzetén jelenleg is orosz és francia űrhajósok dolgoznak. Ha július 17-ig
nem kapnak ivóvíz-, élelmiszer- és üzemanyag-utánpótlást, akkor az egész legénységet
sürgősen evakuálni kell. Néhány kereskedelmi műhold felbocsátása is veszélybe került.
A hadsereg is tarthat attól, hogy a tiltás a katonai műholdak fellövését korlátozza.
Ebben az esetben Oroszország azt kockáztatja, hogy elveszíti a légvédelem és a
katonai híradás űrfokozatát.
A kazahsztáni kormány a korlátozás fő okaként ökológiai indokokra hivatkozik.
Ahogy a Proton katasztrófáját vizsgáló kormánybizottság tagjai közölték, az űrhajó
mérgező üzemanyaga "szétporlott" ötezer hektárnyi terület fölött. Kijelentették,
hogy ilyen módon az egyik kazahsztáni nemzeti üdülőpark is beszennyeződött. Az
orosz űrközpont szakemberei azonban azt állítják, hogy amikor a Proton 148 kilométer
magasból lezuhant, akkor az üzemanyagában található mérgező anyag elpárolgott, tehát
nem történt semmiféle szenynyezés.
Egyes orosz lapok szerint a botrány okát nem az ökológiában, hanem a pénzben kell
keresni. A Bajkonur bérlésével kapcsolatos megállapodás szerint Oroszország évente
115 millió dollárt köteles fizetni Kazahsztánnak. A megállapodás 1994-ben született,
de azóta Oroszország még egyszer sem fizetett. Kazahsztán a rakétakilövések betiltásával
igyekszik elérni az adósságok kifizetését. Ez a verzió július 14-én kapott alátámasztást.
Az orosz delegáció és a kazah kormány ezen a napon kötött megállapodást arról,
hogy novemberig Oroszország ötvenmillió dollárt fizet. Ezután kaptak engedélyt a
Progressz elindítására a Mir űrállomásra, de a Proton-típusú rakéták fellövését
a baleset okainak teljes kivizsgálásáig felfüggesztették. Mellesleg az orosz fél is
igen érdekelt a vizsgálatban, ugyanis az ilyen típusú rakéták eddig világviszonylatban
is a legmegbízhatóbbak közé számítottak.
Annak ellenére, hogy a tárgyalásokat siker koronázta, félő, hogy a Bajkonur körüli
botrány okai nem csak a pénzügyekben keresendők, hanem politikai motivációk is meghúzódnak
a háttérben. A botrány kirobbanása előtt jelent meg a kazahsztáni elnök, Nazarbajev
ukáza a köztársaságban kora ősszel megrendezendő képviselőválasztásról. Mivel
így már elkezdődött a választási kampány, némelyek a Proton balesetét kívánják
felhasználni az oroszellenes hangulat gerjesztésében. Tudvalevő, hogy a kazahok többségének
eddig sem kellett a szomszédba mennie egy kis oroszgyűlöletért. Az elmúlt évek
folyamán éppen ebből a köztársaságból érkezett a legtöbb orosz menekült. Az erősödő
kazah nacionalizmus hangsúlyozottan oroszellenes vonásokat hordoz. Jelen pillanatban a képviselők
szívesen hivatkoznak a Proton balesetére, és szorgalmazzák azt a törvényjavaslatot a
parlamentben, amely megtiltana bármely nemzetközi katonai jelenlétet az ország területén.
Ha figyelembe vesszük azt is, hogy Kazahsztán politikája egyre inkább törökbarát,
akkor feltételezhető, hogy a Bajkonur körüli botrány mélyebb gyökerekkel bír, mint
a környezetszennyezés problémája és Moszkva adóssága. Érdemes azt is megjegyezni,
hogy Kazahsztán elnöke, Nazarbajev az egész botrány ideje alatt Törökországban
nyaralt.
A kazahsztáni kormány és a kazah politikusok hozzáállása az oroszok bajkonuri jelenlétéhez
nyilvánvalóan bizonyítja, hogy Oroszország és a közeli szomszédok viszonya válságos.
Ez egy tipikus FÁK-krízis, melynek Kazahsztán és Oroszország már nem kezdő szereplői.
A válságra pedig az sem jelent orvosságot, ha Moszkva kifizeti adósságának egy részét.
1999. 07. 17. (III/28)
