Az izraeli kormányfő és a német kancellár megbeszlésein a fő téma Németország
részvétele volt a többoldalú, a közel-keleti térség regionális problémáival
foglalkozó tanácskozásokon, valamint Izrael és az Európai Unió kapcsolata. Schröder
biztosította Barakot, hogy Németország sohasem feledkezik meg a zsidó nép ellen elkövetett
bűnökről, és mindent megtesz annak érdekében, hogy azok a rémtettek soha ne ismétlődjenek
meg. Barak sürgette a német kancellárt, hogy a háború alatt kényszermunkásként
dolgoztatott emberek kártérítését a lehető leggyorsabban oldják meg.
A közös sajtótájékoztatón feltett kérdésre, hogy Németországnak milyen szerepet
szán, Barak egyértelművé tette, hogy a folyamat főszereplői maguk a felek és az
Egyesült Államok. Az Európai Uniónak vagy tagállamainak semmiféle szerepük nem
lehet ezeken a tárgyalásokon. Így Németországnak, és nem utolsó sorban Franciaországnak
a többoldalú, regionális kérdésekkel foglalkozó konferenciákon van szerepe.
Barak tárgyalt Johannes Rau köztársasági elnökkel is, majd azt követően a német
kancellárral a volt koncentrációs táborba, Saxenhausenbe utazott, ahol megemlékeztek
a világháború alatt elpusztított zsidó áldozatokról. A megemlékezésen részt
vettek a tábor volt lakói és unokáik, akik ma az izraeli hadsereg kötelékében szolgálnak.
Barak a megemlékezést követően Párizsba repült, hogy Jacques Chirac és Lionel
Jospin számára "félhivatalos", de mindazonáltal barátinak minősített látogatáson
tegye egyértelművé: a francia politikai beavatkozás a Közel-Keleten – enyhén szólva
– nem kívánatos. Mint ahogy az sem, hogy Izraelnek az Európai Unióval kötött kutatási
és fejlesztési egyezményét egyedül a franciák akadályozzák, mivel a Nemzetgyűlés
nem hajlandó ratifikálni a megállapodást, amíg nem lát "megfelelő előrehaladást
a békefolyamatban".
Izraelben élénk vita bontakozott ki a kormányfő látogatása miatt. A bírálók emlékeztettek
arra, hogy az Öböl-háború idején német cégek mérgesgázokkal látták el Szaddám
Huszeint, s ezt annak jeleként értékelték, hogy Németországban nem változott semmi.
A támogatók szerint azonban Németország új, demokratikus ország, amely az Egyesült
Államok után a zsidó állam legfontosabb támogatója.
A vita középpontjában azonban leginkább két újjáalakított épület állt. Az egyik
az Adlon Hotel, ahová az izraeli kormányfőt elszállásolták, a másik a Reichstag, az
egyesített Németország ős-új parlamentje. A hotel valaha a Gestapo központjaként
szolgált, a Reichstagban pedig sokan a náci birodalom szimbólumát látják. A belső
vita befolyásolta az izraeli kormányfő útját is. Berlinbe való megérkezése után
– az idő rövidségére való hivatkozással – Barak lemondta az új parlament
felavatási ünnepségén való részvételét. Így az izraeli kormányfő útja valóban
a szimbólumok jegyében zajlott.
1999. 09. 25. (III/38)
