A szabadon engedhetők körét meghatározó rendelet nem terjed ki az árulásért és
az állam elleni bűncselekményekért elítéltekre. Ennek megfelelően kimaradnak az
amnesztiából a kurd gerillák, az iszlámista és baloldali elítéltek, beleértve
Abdullah Öcalan kurd pártvezért és politikai jobbkezét, Semdin Sakik gerillavezért
is.
Amióta a török bíróság júniusban kötél általi halálra ítélte Öcalant, a kurd
gerillák sorozatos engedményekre kényszerültek Ankarával szemben. Miután a kurd vezér
a börtönből korábban már felhívta a Kurd Munkapártot (PKK) a tizenöt éve folyó
fegyveres harc befejezésére, Osman Öcalan, Abdullah testvére, a szervezet parancsnoki
tanácsának tagja bejelentette: a Kurd Munkapárt leteszi a fegyvert, és soha többé
nem fog a fegyveres harc eszközéhez folyamodni.
A kurd kérdés megoldása fontos feladat Törökország számára, hiszen – mint azt
Sukru Elekdag volt washingtoni nagykövet megállapította – "valamennyi probléma gyökerénél
ott van, amivel Törökország mind külföldön, mind belföldön szembesül": az Európai
Unió például a kurd kérdés kezelésétől teszi függővé Törökország számára
az EU-tagság elérését. A kormány számára is egyre nyilvánvalóbbá kezd válni,
hogy a kurd kérdés rendezése elengedhetetlen, mivel évente nyolc milliárd dollárjába
kerül Törökországnak a PKK elleni küzdelem. Bár a török kormánytisztviselők korábban
nemigen reagáltak a kurd békeszólamokra, úgy tűnik, most még a török politikai élet
héjái is hajlanak a megegyezésre. Ugyanakkor a kormány törekvései heves ellenállást
váltanak ki az ultranacionalista jobboldali Nemzeti Akciópárt részéről, amely az
Ecevit-kormány kisebbik koalíciós partnere. A párt Öcalan kivégzéséért lobbizik,
és az amnesztiatörvény ellen szavazott, mondván, hogy ez lehetőséget nyújt a kurd lázadóknak
soraik rendezésére.
Az ország politikai stabilitását rövid idővel a pusztító erej? földrengés után
még egy tényező fenyegeti: a világi kormány és az ország erőteljes és jól
szervezett iszlám ellenzéke közötti feszültség elmélyülése. Miközben a kormánynak
az elmúlt napokban szembe kellett néznie azzal a ténnyel, hogy képtelen volt gyorsan
és eredményesen kezelni a természeti katasztrófa létrehozta helyzetet és a "demoralizáló"
médiára kezdett mutogatni, iszlám segélyszervezetek jól összehangolt munkával hatékony
segítséget nyújtanak a rászorulóknak: hordozható kórházakat állítanak fel, ételosztó-központokat
létesítenek és romeltakarító stábokat működtetnek.
1999. 09. 04. (III/35)
