II. Abdallah jordániai király ezredesi rangot adományoz Szadi el-Kadhafinak, Moamer
el-Kadhafi líbiai vezető fiának Ammanban. Új generáció a Közel-Keleten
Fotó: MTI
A tréfát félretéve sem lehet azonban többet mondani mint azt, hogy a hetek óta
tartó palesztin–izraeli tárgyalások kimenetele bizonytalan. Ha nem lesz megegyezés,
akkor Izrael visszatér az eredeti Wye-egyezményhez.
A szerdai tárgyalások félbeszakadtak anélkül, hogy Gilad Ser ügyvédnek és dr.
Szaib Erekatnak sikerült volna áthidalnia a nézeteltéréseket az egyezmény aláírása
előtt. Két főbb pontban nem tudtak dűlőre jutni. Az egyik azon palesztin bebörtönzöttek
száma, akiket Izrael a Wye-egyezmény keretében elenged, a másik pedig a végső megállapodásokról
szóló tárgyalások menetrendje.
A palesztinok azt követelik, hogy Izrael legkevesebb 400 palesztin fogvatartottat bocsásson
szabadon, ezzel szemben Izrael csak 348-at hajlandó elengedni. A végső rendezésről szóló
cikkelyeket illetően pedig nincs egyetértés a pontos menetrendben, és abban, hogy mit
kell érteni a keretegyezmény fogalmán, amelyet Ehud Barak a végső megállapodások
első szakaszában kíván megköttetni. A két fél megegyezett abban, hogy január 25-re
aláírja a végső megállapodásról szóló elvi nyilatkozatot, s a tárgyalások
megkezdésétől számított egy éven belül tető alá hozza a végső megállapodást.
Az erre vonatkozó tárgyalásokat pedig – az új jegyzőkönyv szerint – azonnal meg
kell kezdeni.
Barak szerdán összehívatta a biztonsági kabinetet, és beszámolt a tárgyalások állásáról.
Álláspontja szerint ha a palesztinok nem adnak kedvező választ ajánlatára, akkor nem
lesz aláírás, és az izraeli kormány az eredeti Wye-egyezményt hajtja végre, annak
betűje szerint. A biztonsági kabinet egyébként jóváhagyta a 348 bebörtönzött
elengedését, akik közül csak 320 palesztin, 28 jordániai, illetve más ország állampolgára.
Miután az izraeli kormány megváltoztatta a kritériumokat, olyan palesztinokat is
elengednek, akik palesztin honfitársaikat gyilkolták meg, de olyanokat is, akik nem öltek,
"csak" megsebesítettek izraelit.
A biztonsági kabinet döntése szerint nem bocsátanak szabadon olyan palesztinokat, akik
izraelieket öltek; akik a Hamasz, az Iszlám Dzsihád, vagy más olyan szervezetek
tagjai, amelyek ellenzik az Izraellel való megbékélést; akik az oslói egyezmény
1993. szeptember 9-én történt aláírása után követtek el bűncselekményt, és nem
engedik el az izraeli vagy kelet-jeruzsálemi illetőség? palesztinokat sem. Arafaték
további ötven palesztin kiengedését követelik, akiknek a kezéhez izraeliek vére
tapad. Ezt Izrael elutasítja, felhívva a figyelmet arra, hogy a zsidó állam még
Netanjahu kormányzása alatt egyoldalúan elengedett 150 palesztint, akiknek a büntetését
jó magaviselet miatt harmadolták – ezt a számot hozzá kell adni a már elengedettek
és a jövőben kiszabadulók számához.
Az alternatíva a következő: amennyiben a felek megegyeznek a fennmaradó két kérdésben,
az több helyen is módosítja a Netanjahu által aláírt Wye-folyó menti megállapodást.
Az új megállapodás "minőségi területeket" ígér a palesztinoknak, olyanokat,
amelyek lakottak és lakhatók, valamint egybefüggőek, szemben az eredetivel, amely nem
egymással összefüggő területeket helyezett kilátásba. Ráadásul annak egy része
természetvédelmi terület, amelyen a palesztinok nem építkezhettek volna. Barak három
szakaszban adná át a területeket, szeptember 11-ig, 15-ig és 2000 februárjáig. Ez
azt jelentené, hogy a harmadik, időben legtávolabbi ütemre csak azután kerülne sor,
hogy a palesztinok aláírták a keretegyezményt a végső megállapodásról. Az új
egyezmény 348 palesztint engedne el, míg az eredeti 102-t.
Barak – az új megállapodás szerint – október elsejével hozzájárult a gázai
tengeri kikötő építéséhez úgy, hogy a működtetéshez szükséges végső engedély
a kikötőben érvényes biztonsági megállapodás függvénye. Az eredeti elképzelés
szerint csak a biztonsági megállapodás után kezdhették volna meg a kikötő építését.
Ezzel egy időben megnyitnák a Gázai övezetet és a Nyugati Partot összekötő biztonságos
átjárót Gáza városa és Tarkumije között, majd pedig ezt megtoldanák egy északi
átjáróval is. Netanjahu csak egy átjáróban állapodott meg. A palesztinok által vállalt
biztonsági kötelezettségek teljesítését, az engedély nélkül tartott fegyverek
begyűjtését, a rendőrségnél jogellenesen rendszeresített fegyverek leszerelését,
a rendőrség létszámának a megengedettre való csökkentését, az Izrael által körözött
személyek letartóztatását, a rendőrök listájának átadását és Izrael által való
engedélyeztetését, valamint a terrorszervezetek infrastruktúrájának felszámolását
október 10-ig be kell fejezniük.
A palesztinok ezen felül kötelesek a terror elleni rendszeres küzdelemre. A biztonsági
együttműködésnek állandónak, rendszeresnek és folyamatosnak kell lennie. Annyi
bizonyos, hogy a palesztinok a tárgyalással egy időben fokozták erőfeszítéseiket a
Hamasszal és az Iszlám Dzsiháddal szemben. A letartóztatások folyamatosak, de senki
sem tudja még, hogy a fogvatartottakat egy forgóajtón kiengedik-e, vagy pedig bebörtönzésük
tartós lesz. Mindenesetre Arafat nem engedi meg a Hamasznak, hogy megtorpedózza újabb
területek megszerzését, mert ez stratégiai érdekeit sértené. Új elem, hogy Jordánia
bezáratta a Hamasz ammani irodáját, és letartóztatta annak munkatársait. Vezetői
ellen letartóztatási parancsot adatott ki Abdallah jordán király. Közülük egyedül
Mohammad Nazzal tartózkodik a Hasemita királyságban, a többiek (fegyver)baráti látogatáson
Teheránban vannak. Nazzal illegalitásba vonult. Társai nem kaptak menedéket Iránban,
de ha visszatérnek Ammanba, letartóztatás várja őket. Arafatnak azt a kérését,
hogy Egyiptom fogadja be őket, Mubarak válaszra sem méltatta. A legutóbbi hír szerint
a Hamasz vezetők – dacolva az ellenük indított eljárással – mégis visszatérnek
Ammanba. Mint kijelentették, hisznek a jordán igazságszolgáltatásban. A szervezet máris
közölte, hogy ammani irodájának bezárására Izraelben és a világ más tájain zsidó
célpontok elleni támadással válaszol majd.
A Hamasz vállalta a felelősséget azért a terrorcselekményért is, amelyet a történelmi
Megiddo melletti erdőségben néhány napja követtek el. A tettesek bestiális
kegyetlenséggel megölték a haifai műszaki egyetem két diákját, a 21 éves Saron
Steinmetzet és a 26 éves Jehiél Finftert. A diákok rövid túrára indultak a népszerű
kirándulóhelyre, és többé nem tértek vissza.
Ez is felerősítette az Izraelben folyó vitát: vajon szabad-e Izraelnek elengednie
olyan palesztinokat, akik ártatlan polgári személyek élete és testi épsége ellen követtek
el bűncselekményt? Feláldozható-e a béke kedvéért az igazságosság eszménye? Az
"alexandriai négyes" most azt reméli, hogy a közeli napokban mégiscsak aláírásra
kerül az egyezmény. Valakinek a fennmaradó vitás kérdésben engednie kell. Hogy ki
lesz az, csütörtök este még nem ismeretes.
Arafat családi gondjai
Négy hónapos "szabadság" után hazatért Jasszer Arafat felesége. A The Sunday
Times cím? brit lap szerint azonban úgy tűnik, aligha lehet már megmenteni a családi
idill jóhírét, hiszen a rossz nyelvek hamar szétkürtölték: a harminchat éves Szuha
korosodó társa zsarnokoskodását egyre kevésbé tűrve szökött el hetvenéves férjétől.
Az elnök asszony négy hónapig volt távol, s ennyi idő éppen elégnek bizonyult
ahhoz, hogy szárnyra kapjon a hír: a kapcsolat romokban hever.
A család egészen Arafat múlt havi születésnapjáig titokban tudta tartani a feleség
szökését, tovább azonban nem lehetett titkolózni. A családi egység látszatának
fenntartására Szuha édesanyja és nővére nagy sietséggel Gázába utazott ugyan, ám
ez nem adott magyarázatot arra, miért nem jött el Szuha Arafat hetvenedik születésnapjára.
A feleség áprilisban kezdődő "római vakációjára" magával vitte négy éves
kislányát, Zahwát is, és utazgatásai során Arafat tizenhét tagú testőrsége vigyázott
rá. A brit lap idézi a család egyik barátját, aki szerint "Szuhának elege lett
mindenből. Ő egy fiatal nő, olyan férjjel, aki nem tud eleget tenni egy fiatalasszony
kívánságainak. Emellett pedig az öreg (ez Arafat gúnyneve) tanácsadói pokollá tették
életét. Szuha ugyanis harcba szállt a korrupció és a vezetői apparátus ellen."
Szuha egy palesztin bankár lányaként politikatudományt és közgazdaságtant tanult a
párizsi Sorbonne egyetemen, majd 1990-ben feleségül ment Arafathoz. Két évig titokban
tartották a házasságot. Arafat belső körének egyáltalán nem volt ínyére a
kapcsolat: nem felelt meg a fiatal hölgy életkora, az pedig főleg nem, hogy Szuhát nem
tudták belekényszeríteni a tradicionális arab feleség szerepkörébe. Saját vagyona,
világias életfelfogása pedig potenciális riválissá tette őt a tanácsadók szemében.
Amióta 1995-ben megszületett közös gyermekük, a pár közti viszony egyre mérgesebbé
vált, jóllehet egy bennfentes szerint "Arafat soha nem fog elválni, mivel nem szereti
a botrányokat, különösen nem a családjában".
1999. 09. 04. (III/35)
