Slomó Ben Ami izraeli belbiztonsági miniszter és Dzsemil Tarifi, a Palesztin Hatóság
polgári ügyekért felelős minisztere az aláírási ceremónián. Út a palesztin állam
felé? Fotó: MTI
Az ok nyilvánvaló. Az oslói egyezményeket kísérő palesztin terrorhullám következtében
az izraeli kormány nem szánta rá magát a lépésre, mivel nagyfokú biztonsági kockázatot
látott benne. A Sharm-egyezményben Ehud Barak, az új izraeli kormányfő ismét kötelezettséget
vállalt két "biztonságos átjáró" létesítésére. A pedantériájáról ismert
volt vezérkari főnök október 3-i határidőre kívánta megnyitni az átjárót, azzal
a feltétellel, hogy a felek megállapodnak az átjáró biztonságos használatának
kereteiről. Erre azonban csak pár napos késéssel kerülhetett sor, mivel a palesztinok
teljesíthetetlen feltételeikkel hátráltatták a megegyezés folyamatát. Így például
azt követelték, hogy a mintegy 47 kilométernyi út területen kívüliséget élvezzen,
rajta az izraeli katonák ne tartóztathassanak le és fel palesztinokat. Az út igénybevételére
feljogosító engedélyek előállítására és szétosztására pedig kizárólagos
jogot követeltek. Slomó Ben Ami miniszter, aki a vita végső szakaszában – Jasszer
Arafat kérésére – izraeli részről tárgyalt e kérdésben, határozottan visszautasította
a túlzó palesztin igényeket. "Izrael semmilyen körülmények között nem mond le az
átjáróban a szuverenitásáról, és arról, hogy a biztonsági feltételek megvalósulhassanak"
– jelentette ki. Izrael nem egyezhetett bele, hogy az átjáró felett ne legyen ellenőrzési
joga, hiszen ez lehetetlenné tette volna, hogy izraeli polgárok is használhassák az
utat. Másfelől pedig két részbe vágta volna a zsidó államot. Izrael továbbá
fenntartotta magának a jogot, hogy letartóztassa az általa körözendő személyeket
vagy azokat, akik az átjárót elhagyják, illetve akik az úton bűncselekményeket követnek
el. Az átjáró használatára feljogosító mágneses kártyák gyártását és szétosztását
Izrael szintén nem kívánta kiengedni a kezéből, mert attól tartott, hogy az szabad
utat nyitna a hamisított engedélyek előállításához.
A tárgyalások során Izrael kilátásba helyezte, hogy ha kell, egyoldalúan is, de
megnyitja az átjárót. Az álláspontok lassan közeledtek. A palesztin miniszter, Ziad
abu-Ziad elismerte, hogy jogos az izraeli aggodalom, miszerint a Hamasz terrorcselekmények
végrehajtására is felhasználhatja a "biztonságos átjárót". Elfogadták, hogy
az teljes izraeli fennhatóság alatt maradjon, de részvételt követeltek az engedélyek
előállításában és szétosztásában. A végső szakaszban Saeb Erekat vette át
palesztin részről a tárgyalások vezetését, és beleegyezett az izraeli feltételekbe.
A kompromisszum szerint az engedélyek szétosztása közösen történik, és biztonsági
okokból Izrael csak az útra való belépéskor tartóztathat fel bárkit. Az átjárót
a hét minden napján – az állami ünnepnapokat kivéve – reggel héttől délután
ötig használhatják. Az átmenő, izraeli konvoj által kísért palesztin buszokat és
gépkocsikat a belépéskor átvizsgálják.
Az egyezmény aláírását megelőzően a politikai palettán a szélsőbaloldali "Békét
Most" mozgalom az átjáró mellett, a jobboldali "Asszonyok Zöldben" pedig ellene
tüntetett. Az előbbiek szerint az átjáró út a békéhez, az utóbbiak szerint pedig
"Felhívás gyilkosságokra".
Időközben Arafat visszatért a régi idők hangneméhez. A finn köztársasági elnökkel
való találkozóját követően – Barak megválasztása óta első ízben – újságírók
előtt kijelentette, hogy a Palesztin Központi Tanács nemsokára kikiáltja a független
palesztin államot. Arafat szerint a Barak-kormány tovább építi a zsidó településeket,
és ezzel lerombolja a békefolyamatot. Ennél is tovább ment Jasszer Abed Rabo, akit
Arafat a végső rendezés letárgyalására megbízott palesztin küldöttség vezetőjének
jelölt ki, Ramallahban a jelenlegi izraeli kormány politikáját "ostobának és szélsőségesnek"
bélyegezte. "Barak még Netanjahunál is rosszabb, csak beszél, de semmit sem hajlandó
tenni" – jelentette ki a palesztin miniszter. Ez folytatása annak a propagandaháborúnak,
amelyhez az alaphangot Jasszer Arafat az ENSZ Közgyűlés ezévi ülésszakának megnyitásán
mondott beszédében adta meg. A palesztinok által kirobbantott háborúk palesztin áldozatait
a holocaustéhoz hasonlította, és azzal fenyegetőzött, hogy ha nem jön létre a
palesztin állam Jeruzsálem fővárossal, és a menekültek nem térhetnek vissza Tel
Avivba, Haifába és Jeruzsálembe, akkor a háború folytatódik, és sohasem lesz béke.
Az átjáró a jövő hét elején megnyílik. Biztonságos lesz-e palesztinoknak és
izraelieknek, vagy pedig csapda – azt még korai lenne eldönteni.
1999. 10. 09. (III/40)
