A földrengés a Márvány-tenger partjának iparosodott régióit – ahol a nemzeti össztermék 35 százalékát állítják elő – sújtotta leginkább. Míg Izmit és Yallova városokban hatalmas épületek omlottak össze, és az utórengések következtében újabb épületek váltak lakhatatlanná, Golcuk városának egy része pedig az ott található katonai támaszponttal együtt a tengerbe süllyedt, addig a Márvány-tenger öblének szemközti partján fekvő, több mint 600 ezer lakosú Gebze városában alig esett jelentős kár.
A rengések környékbeli hevessége azonban megrémisztette az ott lakó embereket, akik az augusztusi nagy földrengés után napokig sátorokban laktak Hannibál kertjében, nem messze a híres hadvezér sírjától.
A földrengés következtében Kocaeli térségében, Izmitben, Yallovában ezrek váltak hajléktalanná az épületek megrongálódása miatt, ezért a lakás nélkül maradtak a Vöröskereszt, Vörös Félhold vagy más humanitárius szervezetek által működtetett sátortáborokban laknak. Emirdag táborában jelenleg kétezer ember lakik 1900 sátorban vagy korábban nem használt épületekben, például a fent említett kutatóintézet átadás előtt lévő laborjaiban. A régiót behálózó autósztrádáról jól látni, hogy még a jó állapotú lakóépületek mellett is sátrak vannak felállítva, a két-három naponta bekövetkező utórengésektől való félelem miatt.
A korábbi rossz vagy hűvös kapcsolatok miatt a közvéleményt meglepte a görög, örmény és orosz oldalról érkező gyors segítség. (Örményországnak történelmi sérelmek miatt nincs is hivatalos kapcsolata Törökországgal.) A nemzetközi mentőalakulatok közül a görög EMAK érkezett elsőként a katasztrófa sújtotta zónába, hasonlóképpen a török AKUT mentőalakulat is gyors segítséget nyújtott a későbbi görögországi földrengés után, és ez – Jorgosz Papandreu görög külügyminiszter szerint – megtörte a jeget a két ország közötti kapcsolatban.
Ismail Cem török külügyminiszter szerint: "A görögök és a törökök egymás iránti szolidaritása a földrengések után nyilvánvalóvá tette a két ország kormánya számára, hogy a két nép nem fogadja el a konfrontáció politikáját." A görög–török kapcsolatok normalizálásának jegyében Jorgosz Papandreu görög és Ismail Cem török külügyminiszter együtt nyitotta meg az egyetemi tanévet az isztambuli egyetemen.
A görög külügyminiszter a tanévnyitón mondott beszédében kifejtette, hogy Görögország szeretné, ha Törökország is tagjává válna az Európai Uniónak, részesülne az Unió által nyújtott előnyökből, és kivenné a részét a tagországokra háruló feladatokból is. A Madeleine Albright által "földrengés-diplomáciának" nevezett nyitás miatt Törökország – amely 1987 óta szeretne az Európai Közösséghez csatlakozni – közelebb került az unió bővítésében való részvételhez, mint bármikor. (Lukács András)
1999. 10. 16. (III/41)
