A puccs előszele már hetek óta érezhető volt, amint a polgári vezetés és a
jelentős befolyással rendelkező katonaság között egyre inkább nőtt a feszültség.
A legnagyobb nézeteltérés a kasmíri tartomány helyzete körül alakult ki, amikor is
Sarif miniszterelnök az Egyesült Államok nyomásának engedve júliusban, az indiai
hadsereggel közel két hónapja tartó fegyveres összecsapás-sorozat lezárásaként
visszavonta a tartomány indiai oldaláról a hadsereg által támogatott pakisztáni
gerillacsapatokat. A hadsereg körében az intézkedés nagy elégedetlenséget váltott
ki, hiszen számukra ez egy megalázó vereséggel volt egyenlő. A katonaság nemtetszését
fejezte ki Sarif azon kijelentése miatt is, miszerint a miniszterelnök a nukleáris kísérletek
betiltását célzó átfogó egyezmény aláírását fontolgatja. A katonai vezetés ezt
mindaddig nem akarta vállalni, amíg riválisuk, a szomszédos India alá nem írja az
egyezményt. Sarif kijelentette: nem támogatja Pakisztán további nukleáris fegyverkezését,
a rendelkezésre álló pénzösszegeket inkább házépítési projektekbe kívánja
befektetni. További feszültség forrása volt, hogy az ország szoros kapcsolatokat ápol
az afganisztáni tálib milíciával, Sarif azonban – újra az USA befolyására – a régóta
fennálló stratégiai kapcsolat leépítését tervezte. A hadsereg, sőt Pakisztán
konzervatív iszlám klérusa is szoros kapcsolatban áll a tálibokkal.
Pakisztán rendkívül szegény ország: külföldi adóssága mintegy 32 milliárd dollárt
tesz ki, a külföldi befektetések megrekedtek, az infláció szárnyal, a munkanélküliség
pedig minden eddiginél magasabb értéket mutat. Musarraf tábornok a lakossághoz intézett
beszédében azt nyilatkozta, azért szánta rá magát a katonai akcióra, mert szerinte
az országot csak így lehetett megmenteni a káosztól. A puccsnak, amely sorrendben a
negyedik az ország alig fél évtizedes történelmében, messze ható következményei
lehetnek. Egyrészről növekedhet a Kasmír körül kialakult feszültség, másrészről
viszont figyelemre méltó az a tény is, hogy az ország nukleáris arzenálja most
katonai kézbe került. Mivel az utóbbi időben a hadsereg soraiban a vallás is új erőre
kapott, az akció az iszlám fundamentalizmus megerősödését is eredményezheti. Néhány
katonai vezető szoros kapcsolatban áll olyan mohamedán csoportokkal, amelyek az iszlám
törvények bevezetését szorgalmazzák Pakisztánban.
A puccs mindezek mellett nagy mértékben rontja Pakisztán Nyugattal szembeni helyzetét.
Bár az országban jelenleg nyugalom van, a nemzetközi közvélemény élesen kritizálta
a katonai akciót, és a demokratikus rend helyreállítását követeli. A pakisztániak
többsége nem ellenzi különösebben a katonaság lépését, hiszen a miniszterelnök
autokratikus stílusa és rossz gazdasági döntései miatt nem volt túl népszerű.
Benazir Bhutto volt pakisztáni miniszterelnök asszony szintén megpróbált tárgyalásokat
kezdeményezni Musarraffal, hogy visszatérhessen az országba. Bhutto egyébként "nagyra
értékeli Musarrafot és reméli, hogy segítségére lehet az ország újjáépítésében."
1999. 10. 16. (III/41)
