Egy asszony bambuszkosárban menekül a ciklon elől. Százezrek váltak hajléktalanná
Vietnamban is Fotó: MTI
Majdnem egy hét telt el azóta, hogy hatalmas erej? ciklon söpört végig az indiai
Orisza szövetségi állam partjain, a túlélők számára azonban még nem értek véget
a megpróbáltatások. A múlt pénteki és szombati, óránként 260 kilométeres sebesség?
széllel kísért ciklon helyenként tíz méter magasra is felkorbácsolta a tenger vizét,
a sarkában érkező esőzések pedig számos város utcáit árasztották el vízzel. A hömpölygő
víztömeg felszínén a törmelékek között emberi és állati tetemek százai úszkálnak,
jelentősen megnövelve a járványveszélyt. A hullákat azonosítás nélkül szórják
halomba, hogy minél előbb elégethessék őket. A ciklon teljes falvakat törölt el a föld
színéről, sok helyütt eltűntek az utak is, a kidőlt fatörzsek pedig tovább nehezítik
a közlekedést. Nincs sem élelem, sem víz. Sok helyen az emberek napokig nem jutottak
élelmiszerhez. "Három napja nem tudok enni adni a gyerekeimnek. Nem kaptak mást, csak
vizet" – mondta egy férfi, akinek mindenét elvitte a vihar: az otthonát, a bútorait,
még a biciklijét is.
A főváros, Bhuvanesvar repülőteréről élelmiszersegélylyel megrakott helikopterek
igyekeznek a katasztrófa sújtotta területekre, ahol az éhező emberek fosztogatni
kezdték a raktárakat. A rendre állig felfegyverzett katonaság próbál vigyázni, bár
egyikük úgy véli: akinek több napja nem volt étel a szájában, az már a puskától
sem fél. A segélyszállítmányok egyébként nagyon nehezen jutnak el a rászorulókhoz:
sok helyet csupán egy hét elteltével lehetett megközelíteni – addigra azonban újabb
emberek haltak éhen.
A katasztrófa sújtotta területeken egyébként nemcsak élelmiszerből van hiány: a
legtöbb hely három napig elektromos áram nélkül maradt, sok településsel pedig még
most sincs összeköttetés. Az elektromos vezetékek és a telefonvonalak megjavítása
hetekig is eltarthat. A vihar utáni súlyos helyzetet tovább rontotta, hogy a lakosság
körében hír terjedt el egy újabb ciklon érkezéséről – a megfelelő kommunikáció
hiányában ezért már-már pánikhangulat tört ki.
A szövetségi állam történetében egyébként 1971 óta nem emlékeznek a mostanihoz
hasonló pusztító erej? ciklonra. A halálos áldozatok számát illetően ugyan még
nem érkezett pontos adat, ám óvatos becslések szerint is meghaladhatja a háromezret.
Más források viszont úgy vélik: akár tízezren is életüket veszthették a ciklon
során, ami összesen mintegy 20 millió embernek okozott kárt. A Nemzetközi Vöröskereszt
szerint mintegy két millió otthon rongálódott meg vagy vált lakhatatlanná.
A tragikus pusztítás után a legtöbben csak a vállukat vonogatják, többet nem nagyon
tehetnek: "Fogalmam sincs, miből fogom etetni a családomat. Nincs pénzem vetőmagra,
így most legalább egy évig még vetni sem tudok" – mondta egy paraszt.
Ahalja Sahu szinte közönyösen meséli, mi történt a férjével: "A robogóján ült,
amikor elérte a vihar. A szél a robogóval együtt felkapta és mintegy tíz méterre
repítette, mielőtt egy közeli épület falához vágta. Azonnal meghalt."
Rukmini Devi ugyancsak egyedül maradt: három órával a ciklon megérkezte után eltűnt
fia keresésére indult. Egy betontömb alatt talált rá, addigra már halott volt.
Rukmini ekkor hazaszaladt, ott azonban újabb tragédia fogadta: a férjére rázuhant a
kunyhójuk teteje, és levágta a lábát. "A család mindkét kenyérkeresője
elveszett. Nem tudom, mi lesz most." Rukmini azonban csak egyike annak a több tízezernyi
túlélőnek Oriszában, akinek a jövője kilátástalanná vált.
1999. 11. 06. (III/44)
