Ez az éles balkanyar a Jegyinsztvo jobboldali szövetségesei és a választók számára
is a meglepetés erejével hatott. Még a politikai elemzőket és a megfigyelőket is váratlanul
érte az esemény. Többségük azt gondolta, hogy az új dumában az egyesülések és szétválások
a megszokott elvek szerint fognak lezajlani: a baloldaliak a baloldaliakhoz, a jobbosok
pedig a jobboldaliakhoz fognak közelíteni. Így vonták le azt a következtetést, hogy
a kommunisták többé nem lesznek urai a helyzetnek a törvényhozásban, mint ezt megelőzően.
Annak ellenére, hogy a kommunista párt újból a legtöbb szavazatot tudta megszerezni a
dumában, a Jegyinsztvo lemaradása jelentéktelennek tűnt. A Jegyinsztvo tömörülés,
melyet a kommunistákkal és a Szülőföld–Egész Oroszország (OVR) blokkal szembeni
alternatívaként hoztak létre, Szergej Kirijenko exkormányfő jobboldali szövetségéhez
és Grigorij Javlinszkij Jablokojához (Alma) állt közel. Velük és a független jelöltekkel
karöltve több képviselői helyet tudhatott volna magáénak a Jegyinsztvo, mint
amennyivel a kommunisták redelkeznek. Még ha amazok a Primakov vezette OVR-rel szövetkeztek
volna is, két nagyjából egyenlő erej? parlamenti blokk jött volna létre.
Azonban a Jegyinsztvo alapítóinak és gazdáinak, azaz a kremlbeli adminisztrációnak
és az ahhoz közelállóknak ez az egyensúly szemmel láthatóan nem felelt meg: meg
akarták szerezni az abszolút többséget a törvényhozásban. Ennek érdekében hajlandóak
voltak még a kommunistákkal is egyezséget kötni. A Jegyinsztvo gyakorlatilag elárulta
jobboldali szövetségeseit. A kormánypárti frakció nem állított jelöltet a duma elnökének
posztjára, a Jegyinsztvo átengedte e fő parlamenti méltóság jelölését a kommunistáknak.
A mérsékeltnek tekintett kommunista Szeleznyov rögtön le is csapott az elnöki székre.
A kommunisták minden harc nélkül megszereztek kilenc duma-bizottságot is. Ennek fejében
a Jegyinsztvo, amikor sor került rá, könnyedén megkapott hét bizottságot, a Népi Küldött
nev? csoport pedig, amellyel szintén szövetséget kötöttek, ötöt. Még
Zsirinovszkij pártjának is csurrant-cseppent valami: Zsirinovszkij a duma elnökének
egyik helyettese lett, frakciójának vezetését pedig fiára bízta
A cserbenhagyott Jabloko képviselői a paktumot összeesküvésnek nevezték. A három
frakció és a csoport képviselői tiltakozásuk jeléül elhagyták az üléstermet, nem
voltak hajlandóak semmilyen bizottsági elnöki tisztet vállalni, és még a duma üléseiről
is távol maradnak. E lépésük nem pusztán szándékaikat jelzi, csakúgy, mint a
koordinációs tanács – amely a törvényhozás alsó házának demokratizálásáért
küzdene – létrehozásáról szóló döntés. Mint a kormánypárti erők és a
baloldal szövetsége, ez is az oroszországi politikai erők alapvető átcsoportosításáról
tanúskodik.
A hatalommal egyezséget kötött kommunisták nem lesznek többé a kormány és a Kreml
fő ellenzéke. A jelek szerint most a jobboldali ellenzékre vár ez a szerep Primakov és
Javlinszkij vezetésével. Az előbbi nem akarja magát elnöknek jelöltetni, az utóbbi
viszont most azt mondja: a jelenlegi helyzetben biztosan megpályázza az elnökséget. És
most már nem azért, hogy a márciusi elnökválasztás legalább külsőségeiben hasonlítson
a demokratikus szavazásra, hanem valódi ellenfele kíván lenni Putyinnak, akit azelőtt
támogatott. És bár Szeleznyov szavaival élve a megbízott elnök számára a dumabeli
átrendeződés meglepetést okozott, Javlinszkij meg van győződve arról, hogy a történtek
Putyin kontójára írhatók: nehéz elhinni, hogy a megbízott elnök nem tudott arról a
pártja által kötött alkuról.
2000. 01. 22. (IV/4)
