Tíz év alatt nagyot fordult a világ: Helmut Kohlt 1990-ben pályafutása csúcsán tömegek
ünnepelték. Ma párttársai is menekülnek tőle Fotó: MTI
A decemberben elindult lavinát Helmut Kohl és Wolfgang Schäuble után ismét egy "belső"
politikus görgette tovább. Miután Manfred Kanther, a párt hesseni szervezetének néhai
tartományi vezetője és az előző kabinet belügyminisztere nem bírta cérnával a
hetek óta tartó hajtóvadászatot és nyomást, kipakolt a nyilvánosság előtt: titkos
svájci és liechtensteini bankszámlák létezésére derített fényt. A külföldi
kasszákból – amelyeken még most is mintegy 17 millió márka található – 1989 és
1996 között közel 13 millió csordogált vissza illegálisan a frankfurti pártkasszába.
Kanther elárulta, hogy ezek az összegek nem frankfurti emigráns zsidók hagyatékából
származnak, ahogy azt korábban a CDU soraiból többen állították.
A "f? alatt" befolyt pénzek leplezése céljából több mint húsz éve hamisított
pénzügyi beszámolókat készítenek az unió mindenkori kincstárnokai, többek között
Sayn-Wittgenstein herceg. Az egykori hesseni pártpénztáros és pénzmosodás
Wittgenstein most nemes egyszerűséggel kijelentette, sajnálja, de hazudott, amikor
kitalálta a zsidó "holt lelkek" történetét. Ez egyébként durva hibának számít,
hiszen aki Németországban a holocaustot is belekeveri pénzügyeinek tisztázásába, az
a tűzzel játszik. Németország zsidó társadalma felháborodását fejezte ki, és "hihetetlen
magatartásnak" titulálta Wittgenstein cselekedetét. Kiváltképp kényes a helyzet a
CDU esetében, mivel a tavalyi, külföldiek ellen folytatott kampányukat is a fekete pénzből
fedezték.
Azt egyelőre nem tudni, valójában honnan származtak e nagyvonalú adományok. Ennek
megnevezésére még egyetlen illetékes sem mert vagy akart vállalkozni, azonban az ügyészség
vizsgálatot rendelt el a hesseni CDU ellen a valódi források felderítése érdekében.
Kanther egyébiránt levonta a következtetéseket, és többek között pártja kényszerítésének
hatására jobbnak látta képviselői mandátumának leadását.
A CDU-vezérkar a totális megingás jeleit mutatja. Christian Wulff helyettes elnök nem
kertelt, és elmondta, hogy hatalmi harcok dúlnak a párton belül. A válságkongresszus
célja többek között ezen súlyos belviszályoknak a mielőbbi megszüntetése, és
ezzel az unió egységének megőrzése volt. Csakhogy az értekezlet egyik eredménye,
Kohl távozása, úgy tűnik, tovább mélyíti a CDU belső válságát. Wulff egyértelm?
elhatárolódásra szólította fel azokat a tagokat, akiknek nincs vaj a fülük mögött:
"Mindenkitől el fogunk szakadni, akik ebbe a botrányba belekeveredtek" –
hangoztatta a "tisztakez?" politikus, felszólítva ezzel a párton belüli tisztogatásra
és erkölcsi megújulásra. A "balhét" szerinte személyesen kell elvinniük a bűnösöknek,
ahelyett, hogy az egész pártot lejáratnák.
Azonban egy apró momentumot nem árt megemlíteni. A CDU teljes történelme folyamán
olyan szövetség volt, amely vonzerejét, atmoszféráját és sikereit nem programjának
köszönhette, hanem kiváló egyéniség? vezetőinek, kezdve Konrad Adenauertől egészen
Helmut Kohlig. "Ezek a nagyszer? politikusok ismerték fel a siker útját" – állítja
a Der Spiegel. A német társadalom minden nem szociáldemokrata irányzatát egy ösvényre
terelték, "betömve a konzervativizmussal a reakciós fogat". Ma viszont úgy tűnik,
az egyéniségek ideje lejárt, és a CDU-nak fájdalmasan tudomásul kell vennie: ezek nélkül
ők nagyon szegényesek.
A pártnak jelenleg nincs más választása, valami újat kell kitalálnia. Valószínűnek
látszik, hogy a szervezetnek személyi megújulásra van szüksége a további talpon
maradáshoz. Ez az irányvonal fogalmazódott meg a rendkívüli pártülésen is, amelyen
Schäuble elnök még azt is hozzátette, olyan helyzetet kell teremteni soraikban,
amelyben egy ilyen incidens többé nem történhet meg. Azt ellenben még nem gondolja,
hogy legelőször a piszkos manőverekben érintett vezetők – többek között saját
maga – eltávolítása, félreállítása szükséges.
A válság miatt a CDU helyén keletkezett kormányellenzéki űrt egy jelentősebb erőt
képviselő szervezetnek kell mihamarabb betölteni. A Die Welt szerint erre a legtöbb esélye
a szabaddemokrata FDP-nek van. A kereszténydemokraták meggyengüléséből a liberális
FDP profitálhat legtöbbet, és a kiábrándult választókat magának megnyerve könnyen
átveheti az ellenzéki vezető szerepet.
Természetesen az SPD is szeretne tőkét kovácsolni a botrányból, és úton-útfélen
hangoztatják azt a tényt, miszerint a Hessen tartományban kormányzó CDU maffiaforrásokból
fedezte választási hadjáratainak költségeit. Mivel így "megkérdőjelezhető a
voksolás legitimitása", a szocdemek elnöksége előrehozott választásokat forszíroz.
Tudják ők jól, hogy a jelenlegi helyzetben egy ilyen megmérettetést könnyedén
megnyernének, hiszen a megrogyott ellenféltől gyerekjáték elvenni a hatalom fegyverét.
Másrészt viszont érthető Gerhard Schröder kancellár afölötti aggodalma, hogy a
CDU-affér az össznémet politikát is lejárathatja. Aggályai nem alaptalanok, mivel az
eset már túlmutat a CDU-n. Könynyen kritikát kaphatnak külföldről: milyen ország
is az, amelyet 16 éven keresztül korrupt, hazudozó társaság irányít a polgárok támogatásával.
2000. 01. 22. (IV/4)
