Véget értek az utcai harcok Groznijban. Rövid pihenő Fotó: MTI
Január utolsó napjaiban a Groznijért folyó küzdelem különösen kemény formát
vett fel. A csecsen gerillák leginkább a központi Minutka tér környékén tanúsítottak
az eddiginél is elszántabb ellenállást; ami nem is csoda a hely stratégiai jelentősége
miatt: gyakorlatilag akié a tér, azé a város is. Ebben az időben a szövetségi erők
egy teljes nap leforgása alatt mindössze pár métert haladtak előre.
A tábornokok szinte naponta bizonygatták az interjúkban, hogy Groznij bevétele nincs dátumhoz
kötve. Az a legfontosabb, mondták, hogy minél kevesebb veszteség legyen. A dátum
azonban ki volt tűzve – mégpedig Aszlán Maszhadov által. Azt a parancsot adta ki a védőknek,
hogy tartsák a várost február 23-ig – hogy méltó módon megünneplésre kerülhessen
a csecsen nép deportálásának 46-ik évfordulója. Épp ennyi éve történt, hogy
Joszif Sztálin a német fasisztákkal való együttműködés miatt az egész csecsen népet
Kazahsztánba és Szibériába száműzte. Mellesleg ugyanez a dátum Oroszországban a
Fegyveres Erők Napja, így nem csoda, hogy a tábornokok nagyon igyekeztek még előtte
sikerre vinni Groznij ügyét.
A szövetségi erők nyomására január végén történt először, hogy a gerillák
elkezdték feladni magukat; ebben valószínűleg az is közrejátszott, hogy a számukra
meghirdetett amnesztia kezdett lejárni. A többiek pedig az ostromgyűr? átszakításával
próbáltak egérutat nyerni. Az egyik ilyen akció sikerült – bár a tábornokok ezt
egy előre elkészített csapdának állították be, amelybe besétáltak az áldozatok.
A "Farkascsapda" fedőnev? akció lényege a megszorult harcosok aláaknázott területre
való csalogatása volt. "Jól sikerült – meséli Samanov tábornok – nem is reméltük,
hogy ilyen könynyen bekapják a horgot
Egyébként kiderült, hogy nem is kosokkal,
hanem kecskékkel van dolgunk: elöl mentek a fejesek – mint Baszajev és társai. Előretolakodtak,
ezért ők is sérültek meg elsőként."
A hadijelentések szerint az akció során több terrorista-vezér életét vesztette, köztük
a híres Dudajev tábornok közeli rokonai is. Samil Baszajev is aknára lépett és noha
életben maradt, elvesztette a jobb lábát. Szergejev védelmi miniszter szavai szerint
mintegy 1500 személyt vesztettek a gerillák. Mindezek ellenére az akció nem nevezhető
teljesen sikeresnek. Az összes híradás figyelmes átvizsgálása után kiderült, hogy
a csapdából még így is legalább ezer gerilla kiszabadult, és a környékbeli erősségekbe
vette be magát.
A veszteségekről szóló híradások mindkét oldalról meglehetősen ellentmondásosak.
A Katona-anyák Szervezete szerint a parancsnokok az áldozatok számának csak a harmadát
vallják be, ebben sok újságíró egyetért velük. Azonban hangjuk elvész a nagy győzelmi
üdvrivalgásban, ezenkívül a katonai vezetés gyakorlatilag újra bevezette a már
szinte feledésbe merült cenzúrát. Január 26-tól ugyanis csak két ember jogosult
hivatalosan kommentálni a csecsen hadműveletet: Putyin egyik embere, Jasztrzsembzskij,
valamint a vezérkari parancsnok helyettese, Manyilov tábornok.
Még azok az újságírók is, akik elvben támogatják az iszlám terroristák elleni
harcot, egyetértve az orosz kormány álláspontjával, miszerint itt nemcsak az oroszok,
hanem egész Európa nyugalmáról is szó van, nehezen fogadják el, hogy a sajtó
jogainak megtépázásával a társadalmat a kormány megfosztja az információk jelentős
részétől. A (még egymásnak is nemegyszer ellentmondó) hivatalos híradások kétségbevonását
sokan oroszellenes, illetve nyugatbarát állásponttal azonosítják. Ennek egyik oka a következő
is lehet: a csecsen hadművelet többek közt Putyin elnökválasztási kampányának is
felfogható. Ezért aztán bármilyen, veszteségekről szóló jelentés csak ront a pozícióján.
A katonai vezetők sem érdekeltek ebben, nem akarják elveszteni sem a társadalmi tekintélyüket,
sem Putyin támogatását. Már csak azért sem, mert éppen ő volt az, aki elkezdte feltámasztani
a hadiipart és kivezetni a hadsereget a több éves mellőzöttség megalázó helyzetéből.
Egyébként, hogy megcáfolják az irányukban megfogalmazott gyanúsításokat, a tábornokok
olyan tettre szánták el magukat, amelyre már 80 éve nem volt példa. Február 9-én négy
központi napilapban közzétették a dagesztáni hadművelet során elhunyt katonák névsorát.
A lista 279 névből áll, és arra is van már ígéret, hogy kőbe lesznek vésve.
Mindezzel az iszlám terroristák elleni harc hazafias jellege kap hangsúlyt. Arra is született
már ígéret, hogy a csecsenföldi hadművelet során elhunytak hasonló tisztességben részesülnek
majd. Hogy hányan lesznek a listán, még senki sem tudja megmondani
A vezetőség egyelőre kihirdette, hogy február 11-én a harmadik, befejező szakaszába
lép a csecsenföldi hadművelet. Mindez a hegyekben, ahol az eddigi információk szerint
legalább 7000 gerilla gyűlt egybe. Úgy tűnik, a katonai és politikai vezetőség is a
teljes fizikai megsemmisítésük mellett döntött: február 9-én a légierők másfél
tonnás bombákkal kezdte bombázni a hegyeket, sőt a légierő parancsnoka bejelentette,
hogy még ennél is erősebb változat, a vákuumbomba bevetésére is készen állnak.
2000. 02. 12. (IV/7)
