Noha a NATO szóvivői szerint a szövetség a 78 napos légi hadjárat során kivételes
elővigyázatossággal járt el, hogy a lakosság veszteségei a legcsekélyebbek legyenek
– innen a lézervezérlés? bombák bevetése a jóval olcsóbb, de pontatlanabb hagyományos
fegyverek helyett –, az emberi jogi szervezet azzal vádolta a katonai vezetőket, hogy
nem tettek meg minden tőlük telhetőt a veszteségek mérséklésére. Nagyobb figyelmet
kellett volna fordítaniuk a konvojok azonosítására, hidakat és más, alapvetően
civil rendeltetés? objektumokat inkább az éjszakai órákban kellett volna támadniuk,
továbbá korábban is leállíthatták volna a kazettás bombák alkalmazását a sűrűn
lakott területek ellen – írja a jelentés, amely azért is kritikával illeti a
Pentagont, amiért az nem törekedett az áldozatok pontos számbavételére.
A tanulmány a legsúlyosabb polgári veszteségeket a kazettás bombák alkalmazásának
tulajdonítja. Mint ismert, egy májusban, Nis repülőtere ellen ledobott szerkezet a
tervezettnél korábban nyílt ki, a töltetei pedig egy belvárosi piactéren és egy kórházon
értek célba. Az amerikai hadvezetés ezt követően betiltotta a használatukat – a
britek viszont továbbra is bevetették őket. Sok áldozatot követeltek a konvojok
elleni támadások is, amelyeket áprilisban, két egymást követő "konvoj-baleset"
után a NATO be is tiltott: sok esetben katonai járművek keveredtek a menekültek
forgalmával.
A vádakkal szemben a NATO szóvivői azzal védekeznek, hogy az ötszáz főnyi veszteség
éppen a lakosság megkímélésére tett erőfeszítéseikről tanúskodik: "Ha nem
lettünk volna elég elővigyázatosak, Belgrád belvárosában ezt egyetlen este elérhettük
volna."
Továbbá a jugoszláv katonai vezetés némelyik célpont körül "élő pajzsként"
is használt civileket. A Human Rights Watch tanulmánya egy független bizottság felállítását
sürgeti a NATO-tól, amely megkövetelné a mindenkori támadóktól, hogy pontos kritériumok
alapján különbséget tegyenek katonai és polgári célpontok között, s hogy ez utóbbiakkal
szemben körültekintőbben járjanak el.