Pakisztáni asszonyok a szavazófülkék előtt. Az atomcsendegyezményről voksolnak Fotó:
Reuters
A tajvani elnökválasztás eredménye beigazolta Kína félelmeit: a győztes ugyanis
az a Csen Suj-pian lett, aki a három jelölt közül leginkább hangoztatta a szigetország
függetlenségének fontosságát. Bár retorikáján még a szavazások előtt enyhített,
és megválasztása esetére a Pekinggel való diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatok
enyhítését helyezte kilátásba, Kína nem kis nyugtalansággal figyeli a fejleményeket.
Peking számára újabb aggodalomra adhat okot az Egyesült Államok és India
kapcsolatainak enyhülése, Bill Clinton amerikai elnök ugyanis a napokban a térségbeli
fokozódó feszültség enyhítése, valamint a gazdasági együttműködés lehetőségeinek
feltérképezése céljából
Újdelhibe látogatott, s útja során Bangladest és Pakisztánt is felkereste. Az utóbbi
idők eseményei egyre inkább azt sugallják, hogy az etnikai feszültségektől terhes
ázsiai kontinensen a szövetségi viszonyok átrendeződése van folyamatban.
A tajvani elnökválasztás véget vetett az 1945 óta hatalmon lévő nacionalista párt
uralmának, és úgy tűnik, a pekingi vezetés által hangoztatott "egy-Kína" megvalósításának
lehetősége is távolabbra került. Az újdonsült elnök azonban a szavazatoknak mindössze
39 százalékát nyerte el, ami egyes szakértők szerint radikális lépések megtételét
nem teszi majd lehetővé.
Nyugati szakértők szerint Peking nem fokozza tovább a feszültséget addig, amíg az új
vezető ténylegesen színt nem vall valódi terveiről. Mások viszont attól tartanak,
ha Kína Csenben továbbra is a függetlenség szószólóját látja, az elkövetkező négy
év nem hoz majd jelentős előrelépést. A pesszimistább elemzők ellenben úgy vélik,
Kína a jövőben végképp "behúzza majd a kéziféket", és a katonai konfliktus
elkerülhetetlenné válik.
Az elnöknek mindenesetre nemcsak a külső feszültségek miatt fájhat a feje, a belső
változásokon is sokat kell még munkálkodnia: a törvényhozásban pártja ugyanis
jelentős kisebbséggel rendelkezik, ami azt jelenti, hogy egy működőképes kormányzás
kialakításához ügyesen kell majd manővereznie a pártján kívüli berkekben is.
A tajvani parlament mindenesetre most feloldotta a Kínával való közvetlen
kereskedelemre és közlekedési összeköttetésre vonatkozó, közel 50 éve fennálló
tilalmat, és a közvetlen postai összeköttetést is jóváhagyta.
Az USA a Kína-Tajvan konfliktusban is vállalná a közvetítő szerepét. Bár
Washingtonnak nincs diplomáciai kapcsolata Tajpejjel, csak Pekinget ismeri el
hivatalosan, katonailag viszont szövetségi viszonyban áll a szigetországgal. Csen győzelme
ugyanakkor Peking reakciójától függően újra megrengetheti a javuló tendenciát
mutató USA-Kína kapcsolatokat, s tovább veszélyeztetheti a két ország viszonyában
jelentős mérföldkőnek számító, fontos piacok megnyitását célzó kereskedelmi
egyezmény tető alá hozását.
Clinton elnök, akinek indiai látogatását újabb kasmíri öldöklések árnyékolták
be, az indiai-pakisztáni konfliktusban is felajánlotta az USA közbenjáró szerepét, s
míg a felvetést Pakisztán kedvezően fogadná, India nem kívánja az Egyesült Államokat
bevonni. Vadzspaji indiai miniszterelnök biztosította Clintont: India nem szándékozik
fegyverkezési versenyt indítani vagy további nukleáris kísérleteket végrehajtani, a
kasmíri konfliktus rendezéséhez pedig megvannak saját eszközei.
Az Egyesült Államokat egyre inkább aggasztják a térség biztonsági kérdései: a
terrorizmus, a nukleáris fegyverkezés és az egyre fokozódó háborús feszültség
India és Pakisztán között. A stratégiai szövetség mellett az USA gazdasági
szempontból is jó lehetőségeket lát az indiai kapcsolatok erősítésében: az
energiaipar és a virágzásnak indult informatikai szektor jó befektetési lehetőségeket
kínál az amerikai tőke számára.
Épp ezért az iszlamabadi villámlátogatás nem volt könny? döntés Washington részéről,
hiszen ez Újdelhiben azt a benyomást keltheti, hogy az USA elfogadja a tavaly októberi
pakisztáni puccsot. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy az uralmon lévő Musaraf tábornok
elzárkózik a Clinton által felvetett három fő kérdés rendezésétől: nem hajlandó
meghatározni a demokrácia helyreállításának végső határidejét, Újdelhihez
hasonlóan nem fogadja el a nukleáris kísérleteket tiltó átfogó egyezményt, és állítása
szerint nem tud nyomást gyakorolni Afganisztánra annak érdekében, hogy a tálib rezsim
kiadja az USA első számú közellenségét, Oszama bin Ladent.
Az Egyesült Államok mellett Japán is nagy érdeklődést mutat India irányában,
amellyel biztonsági együttműködést kíván kiépíteni. Ez rendszeres magas szint?
csúcstalálkozókat és a tengeri útvonalak kalózoktól való védelmét jelentené.
Amint azt a PTI indiai hírügynökség megerősítette: "Tokió erősíteni kívánja
kapcsolatait Újdelhivel, hiszen a japán tengeri útvonalak keresztezik az indiai vizeket
és az ország szomszédos Kínával, tehát Japán számára stratégiai szempontból
kulcspozíciót foglal el." Kína a fenti tömörülések ellensúlyozásaképpen szoros
szövetségben áll Oroszországgal és Pakisztánnal, jóllehet Pakisztán afganisztáni
kapcsolatai nem vetnek jó fényt Pekingre sem.
2000. 03. 25. (IV/13)
