A vízhiány áldozatai

Esőfelhők nyomában vonuló etióp család. Cseppenként számolják a vizet
Fotó: Reuters

Etiópia és Eritrea között immáron két éve dúl határháború. A katonai támaszpontokon
helyi viszonylatban kényelmesnek nevezhető az élet: hiába, a katonaságnak ez kijár.
Pár kilométerrel beljebb, a hátországban azonban teljesen más kép tárul a látogató
elé. Három éve nincs eső: a szárazság miatt a déli területek állatállományának
95 százaléka elpusztult. Nincs tej, nincs élelem, nincs termés. Az éhségtől
megvadult hiénák egyre több, menekülni képtelen kisgyermeket marcangolnak szét. Az
éhezők között pedig terjednek a különböző betegségek, járványok.

Ogaden tartomány nyomorúságos kórháza tele van tuberkulózisban szenvedő, csontvázzá
soványodott betegekkel, az orvosoknak azonban még injekciós t? vásárlására sem
telik. Tajer Kofel egyéves kislánya a kórház ápoltja. Tajer úgy koldulta össze az
injekciós tűre szükséges 5 birrt (körülbelül százötven forintot). Fadoma Sultan
egy évvel ezelőtt veszítette el a férjét. Ezt követően négy gyermekével öt napon
keresztül gyalogolt, hátán cipelve a legkisebbet és némi víztartalékot. Legnagyobb
fia, a hatéves Mohammed útközben meghalt. A városba érve sikerült némi ételre –
napi egy tál zabkására – szert tenniük. Hat hónap múlva a 18 hónapos Trishi is
meghalt. "Nem tudta lenyelni az ételt, de nem találtam számára sem tejet, sem semmi
pépeset" – mondja Fadoma.

A 40 éves Dokal Ahmed második hónapja fekszik a kórházban. Felesége és négy lánya
mellette van, részben, hogy ápolják, részben pedig, hogy ők is ehessenek abból a ételadagból,
amit a kórház biztosít Ahmed számára.

A kórház öt orvosának egyébként a környék félmillió lakosáról kell
gondoskodnia. Sok esetben viszont már nincs segítség: naponta átlagosan négy ember
hal meg, a helyzet pedig egyre rosszabb lesz.

Az éhínség egyedül Etiópiában 8 millió – ebből 1,4 millió az öt év alatti
gyermek –, Afrika keleti részén pedig összesen mintegy 16 millió embert fenyeget –
nyilatkozta a Heteknek az ENSZ segélyszervezete, az UNICEF Addis Abeba-i képviselője,
Madeline Eisner. A UNICEF szerint a legkiszolgáltatottabb réteget az öt év alatti
gyermekek alkotják. Etiópiában 837 millió tonnányi élelmiszerre lenne szükség a válság
kezeléséhez, eddig azonban összesen 40 ezer érkezett. A kormány a Nyugatot okolja,
mert szerinte az késlekedik a segélyek küldésével.

A nyugati segélyszervezetek viszont úgy látják, hogy a probléma legnagyobb oka maga
az etióp kormány. Az Eritreával folytatott harcok miatt a legjobban megközelíthető
kikötő, Assab, nem használható – igaz ugyan, hogy Eritrea felajánlotta a kikötő
használatát a humanitárius segélyek fogadására, az etióp miniszterelnök azonban
visszautasította az ajánlatot. A segítséget tovább nehezíti, hogy az élelmiszercsomagok
szállítására hivatott teherautókat katonai célokra használja fel a vezetés –
mint ahogy tette az előző válság idején is.

Élelmiszervásárlás helyett az etióp kormány eszeveszetten költekezik háborús célokra:
a katonai célú kormánykiadások az elmúlt két év során megnégyszereződtek, ezzel
szemben a szociális célokra, illetve az infrastruktúrára fordított összeget 50 százalékkal
csökkentették.

Etiópia – úgy tűnik – képtelen szabadulni az egymást szinte menetrendszerűen követő
éhínségek átkától. 1984-ben is azért volt annyira súlyos a helyzet, mert nem sikerült
kiheverni a korábbi, 1970-es évek éhínségét. 1986-ra a válság aztán a déli területekre
is átterjedt, s mintegy 5,8 millió ember élete függött a segélyszállítmányok megérkezésétől.
Szinte már a probléma kezdetekor kiderült, hogy a kormány nem képes kezelni a válságot.
Nemzetközi körökben éles kritikát váltott ki az a tény, hogy a lázadók lakta vidékektől
a vezetés visszafogta a segélyszállítmányokat. Az éhség és a belső viszályok következtében
az ország gazdasága gyakorlatilag teljesen összeomlott.

Az etióp kormány azonban nem tanult a múlt leckéjéből, s most sem hajlandó
eltekinteni saját politikai érdekeitől, pedig a szakemberek szerint a legnehezebb időszak
csak ezután következik. A UNICEF jelentése szerint a következő két hétben dől el,
valójában milyen mértékben sújtja az aszály Szomáliát, Kenyát, illetve Eritreát.