hetilap

Beszédet mondott Rudolph Giuliani, New York-i polgármester, Ronald S.Lauder, a Zsidó
Nemzeti Alap elnöke, aki a vészkorszak idején bécsi nagykövet volt, és Magyarországon
is közreműködött alapítványi iskolák és nyári táborok létrehozásában. Felszólalásában
egyébként többször emlegette Szarvast is, ahol egy ifjúsági tábor működik,
amelynek fiatal lakóit toleranciára és a múlt emlékezetére oktatják. A mikrofonok
elé lépett Israel Singer, a Zsidó Világkongresszus főtitkára, aki bemutatta Elie
Wiesel köztudomásúan magyar származású, Nobel-díjas szerzőt, aki elmondta, hogy a
hatmillió elpusztított élet voltaképpen hatmillió világot jelent, tehát azokat a
világokat is meggyilkolták, akik megszülethettek volna, ha a hatmillió áldozat élve
marad.

A megnyitó során több felszólaló kérte, hogy álljanak fel azok, akik ennek, vagy
annak a diplomatának köszönhetik az életüket, esetleg annak az embernek jelenlévő
családtagjai. Nem is kevesen tettek eleget ezeknek a kéréseknek, hiszen jó néhányan
egész családjukat elhozták, hogy tanúi legyenek ennek a bensőséges ünnepségnek.
Egyébként a hét folyamán még számos esemény és rendezvény fog lezajlani a kiállítás
kapcsán, többek között a Magyar ENSZ-küldöttség is fogadást ad, amelynek keretében
az eddig említett embereket látja vendégül.

Az ünnepséget követően Erdős André, hazánk ENSZ-nagykövete kérdésemre, hogy miért
az ENSZ-ben került ez a kiállítás megrendezésre, kézenfekvő választ adott: "Az
ilyen események legmegfelelőbb színhelye az ENSZ, amely 189 tagállamból áll. Együtt
munkálkodunk, és együtt dolgozzuk ki azokat a dokumentumokat, állásfoglalásokat,
amelyek a népek közötti megértés, az egymás iránti tolerancia érdekében hívnak
fel mindenkit. Ez az a hely, ahol meghirdették 2001-re a rasz-szizmus, a faji megkülönböztetés
és az intolerancia mindenfajta megnyilvánulása elleni nemzetközi évet, az ENSZ tehát
az a hely, amely leginkább alkalmas arra, hogy az emberi türelmetlenség egyik teljesen
egyedülálló válfaját bemutató kiállításnak otthont adjon."

Fényképek, dokumentumok hosszú-hosszú sora beszél azokról a diplomatákról, akik
sokszor életük, de legalábbis karrierjük kockáztatásával segítették az üldözötteket,
tették pedig ezt legtöbb esetben kormányaik utasításaival ellentétben, és így több
mint 250 ezer embert mentettek meg. Ezek leszármazottainak száma ma már meghaladja a félmilliót.
Több mint nyolcvan ilyen becsületes diplomata működött 1938 és 1945 között, de ma
már csak hét van életben közülük. A megnyitón pedig mindössze egy tudott
megjelenni, hiszen a többiek már idősek, és képtelenek utazni.

Ha az ember megnézi az itt ismertetett diplomaták életútját, szembeszökő, hogy
ezeknek aránytalanul nagy hányada 1944-45-ben Budapesten dolgozott. Az angol mellett a
kiállítás ismertető szövegeinek második leggyakoribb nyelve a magyar. Rengeteg
Budapesten készült fénykép, sok magyar nyelven írott okmány látható itt, tehát
országunk fontosságához, területéhez, méreteihez képest a magyar elem erősen
jelentkezik. Az utca másik oldalán, szemben az ENSZ-palotával található az a
Wallenberg-emlékmű, amelyet nemrég avattak fel, és amely a hős svéd diplomata tevékenységét
hirdeti. Mint ismeretes, ez az emlékm? macskaköveken nyugszik, amelyeket Budapestről
szállítottak ide. Tehát, ha valaki rááll ezekre a kövekre, akkor egyszerre érezheti
magát Budapesten és New Yorkban.

Aki megtekinti a kiállítást, megtudhatja, milyen magatartást kellett volna tanúsítania
a vészkorszak idején az egész nemzetközi diplomáciai testületnek ahhoz, hogy elkerülhető
legyen az emberirtás. A kiállítás külön is megemlékezik azokról a diplomatákról,
akik a hősies embermentési törekvések során, vagy épp azok következtében életüket
vesztették. Ezek közé tartozik természetesen Raoul Wallenberg, aki a magyarországi
zsidóság megmentése érdekében munkálkodott, és végül az egyik szovjet gulágban
fejezte be földi pályafutását.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek