Ehud Barak izraeli kormányfő Csiang Cö-min kínai elnökkel Jeruzsálemben. Washington
nem nézi jó szemmel Fotó: Reuters
Minden bizonnyal sok szó esett a kínai–izraeli fegyvereladási üzletről. Az
amerikai kormányzat ellenzi, hogy a zsidó állam Falcon típusú repülőgépre
szerelhető radarrendszert szállítson a Tajvannal konfliktusban álló vörös Kínának.
Az Egyesült Államokat ugyanis védelmi szerződés köti a szigetországhoz, amely
szerint egy esetleges kínai támadás visszaverésében az amerikai légierőnek is részt
kell vennie. Ebben az esetben viszont a légi radarrendszer súlyosan veszélyeztetné az
amerikai pilóták életét.
Clinton az első, Iljusin teherszállító gépre szerelt radar leszállítása felett
szemet hunyt, ám a további kettő szállítását kategorikusan ellenzi. Kedden Izraelbe
érkezett hatnapos látogatásra Csiang Cö-min kínai államfő, és a radarügy a kínai
fegyvervásárlási csomagterv keretében minden bizonnyal helyet kap majd a tárgyalások
napirendjében.
A második napirendi pont Izrael Libanonból való kivonulásának ügye volt, amelyben az
Egyesült Államok teljes támogatásáról biztosította a zsidó államot. Szíria nem
ellenzi Izrael kivonulását, ám azt követeli, hogy az 1923-ban meghúzott népszövetségi
határt vegyék alapul. Ehud Barak ezzel szemben az 1978-ban az ENSZ által elfogadott határra
készül viszszavonulni. Barak szerint a Libanonban tartózkodó 300 ezer palesztin menekült
sorsát Izraelnek és az autonómia hatóságnak az elvi keretegyezményben kell
rendeznie, ezzel kihúzva a talajt a libanoni ellenkezés alól. Franciaország Kanada
mellett hajlandó katonákat küldeni a békefenntartók kötelékébe, erről tárgyalt a
héten Alain Richard francia hadügyminiszter Jeruzsálemben.
A harmadik napirendi pont természetesen az izraeli–palesztin tárgyalások ügye. Ehud
Barak beleegyezett, hogy Dennis Ross és az amerikai közvetítőcsapat nagyobb szerepet
kapjon az álláspontok közelítésében, és a tárgyaló feleknek segédkezet nyújtson
egy határozattervezet megfogalmazásához. Az izraeli kormányfő Clinton előtt is
megismételte javaslatát, hogy amennyiben májusban a palesztinok készek aláírni az
elvi megállapodást, akkor Barak hajlandó egy százaléknál sokkal nagyobb (becslések
szerint 10 százaléknyi) területet átadni az autonómiának. Ha nem írják alá, akkor
ez a szám alig haladja majd meg az egy százalékot.
Barak ígéretet tett arra, hogy nem annektálja a Jeruzsálem környéki arab falvakat,
Abu Dist és Anatát, mivel Izraelnek nem fűződik érdeke újabb 50 ezer palesztin
lakosnak a zsidó államba való csatlakoztatásához. Így lehetővé válik, hogy az
autonómia egybefüggő területtel rendelkezhessen. A főbb pontokon azonban nincs
megegyezés. Így a palesztinok továbbra is követelik a menekültek hazatérési jogának
elismerését és Kelet-Jeruzsálemet, hogy megalapíthassák államuk fővárosát.
Izrael nem vállal felelősséget a menekültekért, és nem hajlandó őket saját területén
befogadni. A zsidó állam kész elfogadni a palesztin állam kikiáltását a Jordán
folyótól nyugatra fekvő terület 50 százalékán. A palesztinok ezzel szemben legkésőbb
szeptember 13-án ki akarják kiáltani függetlenségüket a Nyugati-part és
Kelet-Jeruzsálem egészére. Ebben a szakaszban Izrael ellenzi a végső határok kijelölését.
Izraeli álláspont szerint egyébként a keleti határ a Jordán völgye, de nem a Jordán
folyó lenne. Ezzel szemben a palesztinok azt követelik, hogy Izrael vonuljon vissza az
1967-es határokra, beleértve Kelet-Jeruzsálemet is, és csak kisebb igazításokat eszközöljenek.
Ezen felül a palesztinok követelik, hogy Izrael számolja fel a zsidó településeket.
Erre a zsidó állam nem hajlandó, sőt nemcsak a tömbökbe csoportosított települések,
de a hozzájuk vezető utak feletti fennhatóságot is meg kívánja tartani.
Az álláspontok igen messze állnak egymástól, és nem valószínű, hogy egy hónap
alatt bármiféle előrehaladás várható lenne. Clinton és Barak mindenesetre
megegyeztek abban, hogy május második felében ismét találkoznak, és áttekintik,
hogy milyen lépések történtek a palesztin– izraeli véleménykülönbségek áthidalásában.
Kimosdatták Arafatot
A német szövetségi államügyészség úgy határozott, nem indít nyomozási eljárást
Jasszer Arafat palesztin vezető ellen az 1972-ben Münchenben elkövetett olimpiai merénylet
ügyében – jelentette a Focus cím? német hírmagazin. Az államügyészség azt
vizsgálta, vajon tekinthető-e a palesztin politikus tettestársnak az izraeli sportolók
elleni merényletben. A lap értesülése szerint a német kormány attól tart, hogy az
Arafat múltját firtató nyomozás árthat Németország hírnevének, valamint negatív
irányba befolyásolhatja a közel-keleti békefolyamatot is. A Focus szerint a szövetségi
ügyészség héthónapos vizsgálódás után jutott arra az eredményre, hogy nem bizonyítható
Arafat tettestárs volta a müncheni merényletben.
Eközben a palesztin közvélemény-kutató központ vasárnap nyilvánosságra hozott
felmérése azt mutatja, hogy Arafat népszerűsége február óta 8 százalékot esett:
szemben az akkori 47 százalékkal, ma a megkérdezett 1307 személy 39 százaléka támogatja
a palesztin vezetőt. Ez a 39 százalék a legalacsonyabb népszerűségi mutató, amit
Arafat elért, amióta 1994-ben visszatért a Gázai övezetbe.
Ugyancsak visszaesett, a decemberi 50 százalékról 46-ra csökkent azok aránya, akik bíznak
abban, hogy a békefolyamat – Arafat ígéretének megfelelően – a palesztin állam
szeptemberi kikiáltásában fog kicsúcsosodni. Emellett február óta 5 százalékkal
– 39-ről 44-re – nőtt azok száma, akik helyeslik az Izrael elleni fegyveres támadásokat.
(MTI)
2000. 04. 15. (IV/16)
