A szentpétervári katonai akadémia végzősei. Felsorakoznak Fotó:
Reuters
A mai helyzet nagyon emlékeztet arra, amely pontosan 15 évvel ezelőtt alakult ki.
Akkor halt meg az éppen soron következő agg főtitkár, Csernyenko. Őt váltotta fel
Gorbacsov – egy szintén fiatal, vonzó és "normális hangon" beszélni tudó
ember, aki kész volt nagy energiákkal a reformok megvalósításához látni. Az ő
eredményei – amelyek "peresztrojka" néven váltak ismertté – az egész világ
helyzetére hatással voltak.
A kortárs orosz történészek azt vallják, hogy a gorbacsovi reform közvetlen kiváltó
oka a fegyverkezési hajsza újabb fordulata volt; főként az Egyesült Államok által
elővezetett "stratégiai védelmi kezdeményezés". Eszerint olyan amerikai műholdak
kerültek volna a világűrbe, amelyek egy esetleges katonai konfliktus esetén a
Szovjetunió atomrakétáit lettek volna hivatottak elpusztítani. Mostanában sokan azt
mondják, hogy ez csupán blöff volt – sem technikai, sem pénzügyi-gazdasági
szempontból nem volt kivitelezhető. A szovjet vezetőség azonban elhitte, és megijedt,
hogy az amerikai–orosz erőegyensúly felborul. A Szovjetunió nem volt képes lépést
tartani hadiiparának elmaradt fejlettségi foka miatt.
Mihail Gorbacsov ezt gyakorlatilag elismerte egy 1985 áprilisában mondott beszédében:
"Ahhoz, hogy a szociálpolitika kérdései felől döntsünk, és a védelmet a megfelelő
szinten tartsuk
technikai fejlődésre van szükségünk" – mondta az akkor még
fiatal főtitkár. Éppen ezért lépett elő a gazdasági fejlődés felgyorsításának
ötletével. A "gyorsítás" szó programjának egyik kulcskifejezésévé vált, és
a reformkorszak első időszakát is jellemezte.
Mikor aztán világossá vált, hogy a gyorsítás semmilyen téren nem jön be, Gorbacsov
egyre gyakrabban a Szovjetunió gazdasági, szociális, sőt később politikai rendszerének
gyökeres átszervezéséről kezdett beszélni. A szovjet hadiipari ágazat modernizálására
irányuló sikertelen kísérlet a Nyugattal való szembenállás teljes elutasítására,
valamint a fegyvertartalékok lecsökkentéséhez vezetett. Ezután a Szovjetunió szétesése
következett.
A napjaink gazdasági, szociális és politikai életét érintő reformok továbbra is az
ország védelmi készenlétének tényezőjére támaszkodnak. Sőt, még nyilvánvalóbban,
mint 15 évvel ezelőtt. Az orosz sajtóban ismét beszélnek az amerikaiak műholdas
programjáról, és húzzák a vészharangot a hazai hadi- és űrkutatási ágazatok
elgyengülése miatt.
Oroszországban nyugtalanságot okoz a NATO és az USA szerepének megerősödése, a
Nyugat felé állandósult a bizalmatlanság. Ahogyan 15 éve is, a Nyugat nyomást
gyakorol Oroszországra és támadó hadvezetéssel vádolja. Oroszország akkoriban
Afganisztánban harcolt. Most Csecsenföldön.
Putyin úgy véli, hogy a háború sikeres befejezéséhez, valamint Oroszország helyzetének
megszilárdulásához elsősorban az államhatalom és a védelem megerősödésére van
szükség. A legnagyobb figyelemmel a hadiipar fejlesztését kíséri.
Ugyanerre tette a hangsúlyt eleinte Gorbacsov is – igaz kódoltan. 1985 áprilisában
elsősorban a gépipar fejlesztésének szükségességéről beszélt: úgy szólt a
terv, hogy az ágazatot néhány éven belül másfél-kétszeresére szükséges
feldagasztani. Ez gyakorlatilag a hadiipart jelentette. A mai helyzet csupán annyiban különbözik
az akkoritól, hogy Gorbacsov a védelmet a szociális szférán keresztül és a gazdasági
fejlődés által próbálta megerősíteni, Putyin viszont a hadiipar újjászületése
segítségével igyekszik megoldani a szociális problémákat, elsősorban a munkanélküliséget,
és feléleszteni az ország gazdaságát. Sem az elmúlt 15 év reformjai, köztük a
kapitalista típusúak, sem a rendszerváltás nem hozták meg a várt eredményt. Az állam
fő bevételi forrása továbbra is a nyersanyagimportból származik. Míg Gorbacsov
hatalomra kerülésének idején az olaj világpiaci árának zuhanása lett a szovjet
gazdasági váltság egyik fő kiváltó oka, addig a mai olajárak rendkívül magasak.
Nem tudni, hogy mennyi ideig fog tartani ez az Oroszországnak kedvező helyzet. Alig fér
azonban kétség ahhoz, hogy elsősorban az USA mindent megtesz majd az olajárak világpiaci
árának csökkentése érdekében.
A Nyugat egoista pozíciójával való szembesülés, a szovjet csapatok kivonását követő
nem várt elutasítottság, valamint a kapitalista típusú reformokból való kiábrándultság
Oroszországot az általános emberi értékek propagandájától való elfordulásra késztették.
Putyin a nemzeti érdekek prioritása mellett száll síkra. A peresztrojka Gorbacsovot,
de még inkább Jelcint az állam- és társadalmi fejlődés nyugati modelljének követéséhez
vezette el. Putyinhoz – úgy tűnik – közelebb áll az elődei által mellőzött kínai
modell.
Gorbacsovnak ahhoz, hogy kellően megindokolja a peresztrojka szükségességét és az
egyre nyugatiasabb irányultságú reformokat, egy ideológiai támaszra volt szüksége.
Ezt Alekszander Jakovljev személyében találta meg (volt kanadai szovjet nagykövet, a
Világgazdaság és Nemzetközi Kapcsolatok Egyetemének rektora). Ő a Szovjet Kommunista
Párt Központi Bizottságának ideológiai titkáraként a szocializmus-modell sokféleségének
eszméje mellett kardoskodott.
Valószínűleg Putyinnak is szüksége lesz egy ideológusra. Már szállnak is a hírek
arról, hogy valószínűleg Jevgenyij Primakovra bízza ezt a tisztet. Primakov minden
bizonnyal a kapitalizmus modelljének sokfélesége mellett fog érvelni.
Éppúgy, mint Gorbacsov, 1985 áprilisában Putyin is felteszi a végrehajtási fegyelem
kérdését. Igaz, már jóval szigorúbban: mint az ország rendbehozatalához szükséges
tényezőt. Sokkal élesebben merül fel a korrupció elleni küzdelem kérdése is.
Gorbacsov idővel szembesült ugyan ezzel a problémával, de végül is nem oldotta meg.
Jelcin nem is foglalkozott vele. Az oroszok ezért az új elnöktől nagyobb aktivitásra
számítanak.
Általában véve meglehetősen sokat várnak tőle, és azt remélik, hogy most aztán tényleg
itt az idő, hogy az életük radikálisan jobbra forduljon. Határtalanul bíznak
Putyinban, éppúgy, ahogy 15 éve Gorbacsovban, mikor a "peresztrojka" és a "gyorsulás"
még az elején tartott
2000. 04. 08. (IV/15)
