A vizsgálat során kiderült, hogy a felelősség elsősorban a Központi Hírszerző
Hivatalt, a CIA-t terheli: a rakétatámadás valódi célpontja a Jugoszláv Szövetségi
Ellátmányi és Beszerzési Igazgatóság épülete volt. A CIA tisztje azonban egy
1997-ben kibocsátott térképet használt, amely a kínai nagykövetséget még a régi
helyén tüntette fel, holott az négy évvel korábban elköltözött jelenlegi címére.
Ráadásul a tiszt abban a tévhitben volt, hogy a belgrádi utcák számozása ugyanolyan
egységes, mint Manhattanben. Ennek megfelelően a kínai nagykövetséget jelölte ki célpontként,
ami a valóditól, tehát az igazgatóságtól hozzávetőleg 350 méter távolságra
helyezkedett el.
Egy kínai tábornok idén január végén Washingtonban járva követelte, hogy az illetékes
hatóságok adják ki a fiaskóért felelős személyek nevét, és büntessék meg őket.
Április 8-án Thomas R. Pickering külügyi államtitkár találkozott Li Zsao- hszing kínai
nagykövettel, és közölte vele, hogy a támadásért felelős CIA-tisztet elbocsátották,
hat másik, köztük egy igazgatói és négy osztályvezetői beosztásban lévő
alkalmazott pedig írásbeli megrovást kapott.
George J. Tenet CIA-igazgató egyébként dicséretben részesítette egyik beosztottját,
egy középbeosztású tisztet, aki egy héttel a támadást megelőzően aggodalmának
adott hangot a célpontok kijelölésével kapcsolatban. A tiszt fel is hívta a térképészeti
hivatalt és a NATO Nápolyban lévő illetékeseit, akik felelősek voltak a bombatámadások
szervezéséért. Aggodalmait azonban senki sem terjesztette fel a vezetők elé, akik
esetleg leállíthatták volna a támadást.
Két nappal az amerikai bejelentés után, április 10-én Kína elutasította az Egyesült
Államok hivatalos magyarázatát belgrádi nagykövetségének bombázását illetően. A
pekingi külügyminisztérium szóvivője bírálta és elégtelennek minősítette a CIA
lépését, amely abban merült ki, hogy elbocsátotta a téves célpont kijelölésével
gyanúsított tisztet. Ismét megerősítette továbbá Kína azon követelését, hogy a
Clinton-kormány "büntesse meg a felelős személyeket".
Amerikai hivatalos körök azonban befejezettnek nyilvánították a nyomozást. A CIA szóvivője
továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy a bombázás "tragikus baleset" volt, amelynek
elkövetéséért az elbocsátott tisztet terheli a felelősség. James P. Rubin külügyminisztériumi
szóvivő leszögezte: a vizsgálat "mélyreható és teljes" volt. A kormány részletes
magyarázatot adott Kínának a körülményekről, amelyek a bombázáshoz vezettek, és
a megtett lépéseket megfelelőnek tartja.
A bombatámadás tavaly súlyos ellentéteket váltott ki a két ország között. A dolog
odáig fajult, hogy Pekingben a tömeg támadást intézett az amerikai nagykövetség
ellen, majd a két ország felfüggesztette a katonai és egyéb kapcsolatokat. Közvetlenül
a támadás után sok kínai vezető és sajtójelentés szándékosnak minősítette a
rakétatalálatot, de a kínai külügyi szóvivő ezúttal nem ismételte meg ezeket a vádakat.
A kínai vezetők hónapokon át állandóan felhozták a dolgot a kétoldalú tárgyalásokon
annak ellenére, hogy létrejött bizonyos haladás a két ország között például az
olyan tárgykörökben, mint Kína belépése a Világkereskedelmi Szervezetbe. Az utóbbi
időben azonban Kína nem emlegette a szándékosság vádját. Decemberben az Egyesült
Államok beleegyezett abba, hogy 28 millió dollár kártérítést fizet a nagykövetség
épületében okozott rombolásért. Még ezt megelőzően jóváhagyta 4,5 millió dollár
kifizetését az áldozatok családjainak. Viszonzásul Kína felajánlott 2,8 millió
dollárt az amerikai nagykövetségen keletkezett, tüntetők okozta károkért.
Kína e hónap tizedikei éles hangú bírálata továbbra is tükrözte azt a haragot,
amely még mindig érezhető a követség ellen intézett támadás miatt. A Pentagon és
más amerikai kormánykörök azt a nézetüket hangoztatták, hogy a kínai állásfoglalás
részben belföldi fogyasztásra szolgál, bár az 1999. május 7-i bombázás kétségtelenül
mély sebet ütött a kínaiak büszkeségén. Amint külügyi szóvivőjük mondotta: "A
támadás csorbát ejtett a kínai nép emberi méltóságán."
2000. 04. 15. (IV/16)
