Palesztin rendőr igyekszik megfékezni egy rendbontót Ramallahban.
Fotó: Reuters
A zavargások a gázai övezetből indultak ki, amikor a palesztinok blokád alá vették
a necarimi zsidó települést, majd átterjedtek Ciszjordánia nagyobb városaira is. A
konfliktusban az izraeli katonák gumilövedékekkel és könnygázgránátokkal próbálták
meg szétoszlatni a tömeget. A két nap mérlege: négy palesztin halott és 320 sebesült;
izraeli részről nyolc sérült. Ehud Barak kormányfő figyelmeztette a palesztin vezetőt,
hogy ha nem teremt rendet a maga portáján, elbúcsúzhat a héten felkínált Jeruzsálem
melletti településtől, Abu Disztől, amelyet többen a leendő palesztin állam fővárosának
szeretnének. A nagyobb nyomaték kedvéért az izraeli hadsereg felvonultatta tankjait,
mire a jó tanácsot megfogadva Arafat utasítást adott a tűzszünetre.
Négy év óta a mostani volt a térségben a legsúlyosabb incidens. A legutóbbi 1996
szeptemberében robbant ki, amikor Arafat azt állította, hogy "a Templom-hegy alatt épített
alagút miatt összeomlanak a szent mecsetek falai". Izraeli részről úgy vélik, hogy
mindkét eset durva megszegése az oslói megállapodásoknak, amelyben a palesztin fél vállalta,
hogy a vitás kérdéseket kizárólag békés úton rendezi, illetve elutasítja az erőszak
minden formáját. Vannak, akik hírszerzési forrásokra hivatkozva azt állítják, hogy
a megmozdulásokra maga Arafat adott parancsot. Ehud Barak ezt a véleményt úgy tompította,
hogy Arafat "csak" a zavargásokra adott utasítást, az éles lőszer bevetésére
azonban nem, később viszont kicsúszott a kezéből az ellenőrzés.
Egy orosz bevándorló a jeruzsálemi tüntetésen. Aggódnak a városért
Fotó: Reuters
2000. 05. 20. (IV/21)
