A helyszínen már 10 órakor több ezres tömeg volt, melyet különböző együttesek
és népi táncosok szórakoztattak. Az ott sétálók szinte lépten-nyomon rendőrbe
botlottak. A helyszínt majdnem minden lehetséges oldalról biztosították (szárazföldről,
vízről, levegőből). Úgy látszott, egy újabb merénylettől tartottak az illetékesek,
ezt bizonyítja, hogy a környező tömbházakba való belépést rendőrök felügyelték,
és csak azok mehettek be, akik igazolni tudták ottlakásukat. 11 órakor már vagy 30-40
ezer ember volt jelen, amikor megérkezett az új hídra az a vonat, amely Szlobodan
Milosevicset hozta.
A több száz wattos hangosításnak köszönhetően a legtávolabb állók is jól
hallhatták az elnöki beszédet, amelyben többek között hallható volt, hogy ez a kis
ország, amelyet sem a szankciók, sem a NATO–agresszió nem tudott térdre kényszeríteni,
olyan eredményeket ér el, amelyet nyugati országok is megirigyelnek. Azt is megtudta a
jelenlévő, hogy egy ilyen hidat más országban két évig építenek, de náluk csak 3
hónapig. A legújabb vasúti kocsik – amellyel az elnök is érkezett – pedig 200
km/h sebességre képesek, és csak hazai alkatrészekből állnak: ilyen teljesítményre
mindössze 4 ország képes Európában. Azt azonban senki nem említette, hogy hol, hisz
a Belgrád és Újvidék között levő vasúti vonal egy részén a maximális sebesség
csak 30 km/h, de van ennél rosszabb is. Ígéretet kapott továbbá a vajdasági nép,
hogy két év alatt befejezik az Újvidéket és a fővárost összekötő autópályát.
A mintegy tízperces beszéd után az "ünneplő" tömeg gyorsan szétszéledt.
Este 7.30. Ilyenkor a jugoszláv polgárok nagy része hátradől a karosszékben –
persze ha van –, és bekapcsolja a tévékészülékét, hogy megnézze a legfrissebb híreket.
Az adó megválasztása mellékes, hisz mindegyik szerbiai tévéállomás az állami híradót
köteles leadni. Ezzel kezdetét is veszi a műsor, mely évek óta álomba ringatja az
ország lakóit. Ebben az egy órában a képeket látva és a gazdasági adatokat hallva
az ember már azt hiszi, hogy a földi paradicsom kellős közepén van. De csak hiszi, amíg
másnap fel nem ébred.
Hajnali 5 óra. Mivel hó eleje van, ilyenkor a legtöbb posta, illetve bank előtt ott
sorakoznak azok az idős bácsik és nénik, akik 30–40 éven át dolgoztak, hogy nyugdíjasként
nyugodtan töltsék életük hátralevő részét. Lehet, hogy ma is hiába várnak a
nyugdíjra.
Az elmúlt hetekben több tüntetésre is sor került az ország több városában, még a
fővárosban is, amelyen Vuk Draskovics – aki tavaly ilyenkor még Szlobodan Milosevics
elnök támogatója és a jugoszláv miniszterelnök helyettese volt – és Zorán
Dzsindzsics újra együtt igyekszik az embereket felébreszteni a mély álomból.
A várt hatás azonban egyelőre elmaradni látszik. Az itt élő emberek túlságosan közömbösek
és reményvesztettek az ilyen utcai felvonulásokhoz. Gondoljunk csak a legutóbbi választások
utáni tüntetésekre, amikor hónapokon keresztül több százezren követelték a választási
csalások megsemmisítését. Most ekkora tömeg folyamatos megmozgatása az ellenzék részéről
szinte lehetetlen, hisz néha csak néhány százan mennek el a tüntetésekre. Kivételt
képez ez alól a május 27-i nagygyűlés, melyen több tízezren vettek részt. Ez
azonban nagyon kevés ahhoz, hogy az "álom-államban" változások jöjjenek létre.
2000. 06. 03. (IV/23)
