Clinton Portugáliában. Űrpajzsot ígért Európának Fotó: Reuters
A szóban forgó lehetőség kérdésessé tette a kormány számára az atomfegyverek
és hordozórakéták elterjedésének megakadályozása érdekében tett kísérleteit. A
döntésnél az elnöknek négy fontos kérdést kell megfontolnia: a rakétatámadások
veszélyét, technológiai kivitelezhetőségét, hatását a fegyverkorlátozásra és a
várható költségeket. Újonnan közzétett hivatalos okmányok szerint a Pentagon már
a kilencvenes évek közepén kutatásokat folytatott esetleges kínai rakétatámadások
ellensúlyozására, kormánykörök azonban hangsúlyozták: ez az irányzat már megváltozott,
és a megfontolás alatt álló rendszer célja olyan országok részéről várható
esetleges veszély elhárítása, mint Észak-Korea, Irán és Irak.
A washingtoni kormány kiszélesítette diplomáciai törekvéseit, hogy megértesse az
oroszokkal: a rakétavédelmi rendszer nem jelent fenyegetést az amerikaiakénál jóval
nagyobb hadászati erőikkel szemben. Ez a magyarázat azonban a kínaiaknál hűvösebb
fogadtatásra talált: Peking ugyanis – eltérően Oroszországtól, amely továbbra is
több mint ötezer robbanófejjel rendelkezik a hidegháborús időkből – egyelőre
csak egészen jelentéktelen atomerőt telepített, és mindössze 18, cseppfolyós üzemanyag-meghajtású,
egy robbanófejes szárazföldi CSS–4-es rakétával rendelkezik, amelyek alacsony fokú
készültségben állnak. Kína ezen kívül rendszeresített 12, tengeralattjáróra
szerelt rakétát. Ezek a hajók azonban ritkán távolodnak el a kikötőktől, ahonnan
viszont nem érik el az Egyesült Államokat. A pekingi kormány úgy véli: az amerikai
rakétavédelmi rendszer közelebb áll jelenlegi nukleáris erőinek semlegesítéséhez,
mint ahogy azt a washingtoni hivatalos körök nyilvánosan elismerik.
Azt is meg kell említeni, hogy amerikai hírszerző források szerint Peking jelenlegi
korszerűsítési tervének megfelelően Kína 2015-re több tucat olyan új és régi rakétával
fog rendelkezni, amelyek képesek elérni az Egyesült Államokat. A Clinton-kormány a jövőben
valószínűleg több időt tölt majd a tárgyalóasztal mellett, sőt új fegyverkorlátozási
eljárás kidolgozásáról is hajlandó lesz megbeszéléseket folytatni Pekinggel.
Ami az oroszokat illeti, Clinton Putyin orosz államfővel való találkozóján egy olyan
szerződést szeretne tető alá hozni, melynek értelmében mindkét ország megsemmisít
34 tonna, több tízezer atomfegyver előállítására elegendő plutóniumot. Hivatalos
körök nem bíznak abban, hogy a felek el tudják mozdítani a holtpontról a rakétavédelmi
rendszer kérdését a vasárnap sorra kerülő tárgyalásokon. Az amerikai elnök
szeretné kiegészíteni az 1972-es ABM-szerződést, hogy az USA számára lehetővé váljon
egy rakétavédelmi rendszer telepítése, Oroszország azonban hevesen tiltakozik mind
egy ilyen lépés, mind az egyezmény megváltoztatása ellen.
Jelen pillanatban Moszkva és Peking is fegyverkezési verseny kezdésével fenyegetőzik,
ha Washington nem mond le rakétavédelmi rendszerével kapcsolatos terveiről. Persze ez
nemcsak Ázsiában, de Európában is megbolygatná a stabilitást, arról nem is beszélve,
hogy ha Kína fegyverkezésbe kezd, akkor szomszédai sem akarnak lemaradni mögötte. Az
is elképzelhető, hogy Európában is veszedelmesen elterjednének az atomfegyverek. A másik
veszély, hogy a nagyhatalmak esetleg kész nukleáris fegyvereket vagy gyártásukhoz
alkalmas nyersanyagokat adnak el kisebb szövetségeseiknek, akik továbbadják más országoknak.
Ezzel felborul az atomcsendegyezmény által teremtett aránylag kedvező helyzet,
valamint megkezdődik egy újabb hidegháború, illetve ismét megindul a fegyverkezési
verseny, amely magasabb adókhoz és az életszínvonal általános csökkenéséhez
vezetne. A kérdés az: megér-e ennyit az Egyesült Államoknak egy korlátozott rakétavédelmi
rendszer telepítése?
2000. 06. 03. (IV/23)
