Az arguni robbanás helyszíne. Csecsen bosszú Fotó: Reuters
A módszer: robbanószerrel megrakott gépkocsik bevetése mind általánosabbá válik
a fegyveresek és a szövetségi erők közötti harcban. Első alkalommal tavasszal
fordult elő, hogy egy öngyilkos vezető belerohant autójával egy orosz őrállásba.
Szakértők úgy vélik: az, hogy a csecsenek ilyen eszközökhöz folyamodnak, azt
mutatja, hogy elveszítették hitüket abban, hogy legyőzhetik a szövetségi hadsereget
a nyílt harcmezőn vagy a partizánháború során. Az orosz hadsereg és milícia állásainak
éjszakai ágyúzása ugyancsak hatástalan maradt. Nem hozott eredményt a partizánok számára
megszokott aknaháború sem. Az aknák használata passzív módja a hadviselésnek, és
az orosz hadsereg többé-kevésbé sikeresen megbirkózik vele. Így a csecsen
fegyveresek "kénytelenek voltak" áttérni az autókra és öngyilkos merénylőkre
– azaz a mozgó aknákra és az "ember-bombákra". A váltás jelzi a háború új
szakaszát: a fegyveresek részéről jóval aktívabbat, ám mindkét fél számára
nagyobb emberveszteséggel járót.
A csecsenek valószínűleg a szélsőséges arab csoportok tapasztalataira építenek. A
módszer mindenesetre megerősíti az orosz titkosszolgálatok és az orosz média által
nemegyszer hangoztatott kapcsolat lehetőségét a csecsen fegyveresek és az arab
terroristák között.
A csecsen harcmodor igen alattomos és veszélyes. Immár bármelyik autó négykerek?
bombának bizonyulhat, és halált hozhat az arra járókra, még ha azok nem is katonák
vagy rendfenntartók. Az oroszok válaszul július negyedikével bevezették Csecsenföldön
a kijárási tilalmat. Ezentúl sötétedés után a katonák minden áthaladó autóra tüzet
nyitnak. Egyes vélemények szerint a válaszlépés hatásos lesz. Mindenesetre
tagadhatatlan, hogy harcászati szempontból a feléledt terrorakcióknak köszönhetően
a csecsenek átvették a kezdeményezést.
A merényleteknek nem csak katonai, de politikai aspektusa is van. Egyrészt megerősíti
a hadműveletek ellenzőinek azon véleményét, miszerint ezt a háborút megnyerni nem
lehet, hogy az végérvényesen megállíthatatlan terrorakciók láncolatává alakul, ezért
tárgyalóasztalhoz kell ülni a fegyveresekkel.
Másrészt a széles kör? terrorakciók Putyin és hívei pozícióját javítják. Az
orosz elnöknek így még több alapja van nemzetközi terrorizmusról beszélni. Az, hogy
a csecsenek öngyilkos merénylőket vetnek be, az orosz vezetők álláspontját hitelesíti
a Nyugat szemében. Lehetőséget ad Putyinnak, hogy megújítsa a volt szovjet köztársaságok
konszolidációs törekvéseit. Jóllehet a FÁK-országok közös gazdasági érdekeken
alapuló barátságának eszméje nem nyert tért a gyakorlatban, és a régión belüli
gazdasági kötelékek tovább gyengülnek, a nemzetközi terrorizmussal szembeni együttes
fellépés ideája mind vonzóbbá válik. Erre épül rá a közös biztonság gondolata,
elsősorban az úgynevezett kaukázusi négyek – Oroszország, Azerbajdzsán, Grúzia és
Örményország – számára.
Oroszország ebben az összefogásban mindinkább vezető szerepet játszik. Azerbajdzsánnak
és Grúziának címzett vádjai – miszerint azok menedéket nyújtanak a terroristáknak
– mentegetőzésre késztetik Bakut és Tbiliszit, és arra, hogy részt vállaljanak
Moszkva csecsenek elleni harcából. Mindez megerősíti az oroszok pozícióit a Kaukázusban,
és lehetővé teszi számukra, hogy tovább növeljék befolyásukat a térségben. Köztudott,
hogy e befolyásnak aktív ellenzői Irán és Törökország, akik közül az utóbbi "Török
közösség" néven készül a volt szovjet muszlim köztársaságokat kivonni Oroszország
hatalmi övezetéből. A feléledt csecsen terrorakciók mindenesetre újabb lökést
adhatnak a kaukázusi geopolitikai ellentét megerősödésének.
2000. 07. 08. (IV/28)
