Vlagyimir Putyin egy utcai fesztiválon is bemutatta erejét. Kemény kéz
Fotó: Reuters
A Föderációs Tanács reformjának ötlete Putyintól származik. Az új államfő által
elképzelt adminisztrációs reform magába foglalja az ország – már keresztülvitt
– hét körzetre osztását, élükön az elnök teljhatalmú megbízottaival. A hét
vezető között öt tábornok található. Feladataik közé tartozik a Kreml segítése
az ország hatékonyabb kormányzásában, továbbá a köztársasági és területi vezetők
– kormányzók – kontrollálása.
A felsőház reformja következtében a kormányzók sokat veszítenének: össznemzeti
szint? politikai státusukat, Putyinra és a Kremlre gyakorolt befolyásukat, régióik
érdekeinek moszkvai szint? képviseletét, illetve magát a felsőházat mint egységes
politikai erőt, valamint saját képviselői sérthetetlenségüket.
Kezdetben a kormányzók vagy nem értették, mit veszíthetnek, vagy egyszerűen
megzavarodtak. Némelyek közülük ugyanis régi szovjet tradícióknak engedelmeskedve még
dicsérték is az elnököt az "ország bölcs kormányzásáért." Végül az elnök
parlamenti megbízottjának kijelentéséből kiderült a felsőházi reform veszélyessége:
"Ha a kormányzók képviselői sérthetetlenségét megvonjuk, néhányuk rögtön börtönbe
kerül, néhányuk pedig majd később." Ez a nyilvánvaló fenyegetés cselekvésre késztette
a kormányzókat. Meghívták ülésükre az újonnan kinevezett legfőbb ügyészt,
Usztyinovot, aki biztosította őket arról, hogy az ügyészség egy kormányzó ellen
sem kezdett büntetőeljárást. Némileg megnyugodva, a kormányzók több mint tíz módosítást
javasoltak az elnöki törvénytervezeten, de egészében nem utasították el azt. Az
egyik indítvány természetesen a képviselői sérthetetlenség megőrzésére
vonatkozott.
A törvénytervezet a parlament alsóháza, az Állami Duma elé került, amely látványosan
elvetette a felsőház valamennyi módosító javaslatát. A duma Putyin változatát
fogadta el a felsőház reformjára, ezzel ismét megmutatva, hogy a jelcini időknek vége.
Miután 1999 decemberében a képviselőházi választásokat a Kreml a saját forgatókönyve,
és nem a kormányzóké alapján rendezte, az alsóházat szövetségesének tudhatja.
Úgy látszik, a felsőházi képviselők önérzetét sértette, hogy az alsóház egy
indítványukat sem fogadta el. Az is lehet, hogy megértették: határozatlan álláspontjuk
saját politikai sorsukat illetően arra készteti a Kremlt és az alsóházat, hogy ne
tekintsék őket hatalomgyakorló szervnek. Végül nemcsak megvétózták a törvénytervezetet,
de elutasították azt is, hogy egyeztető testületet hozzanak létre a kompromisszumos
megoldás kidolgozására. A kormányzók reménykednek, hogy a megismételt alsóházi
szavazáskor ellenségeik nem kapnak elegendő támogatást. Ám a Kreml végig akarja
vinni a jogaik és hatalmuk elleni támadást. Putyin jelenleg tárgyalásokat folytat a
baloldali duma-képviselők vezetőivel, igyekezve a maga oldalára állítani őket.
Lehet, hogy ez az alku fogja megpecsételni a Föderációs Tanács sorsát, amelyet még
Jelcin hozott létre fő ellenfele, az Oroszországi Legfelsőbb Tanács helyett. 1993 októberében
Jelcin a hadsereg segítségével szüntette meg a Legfelsőbb Tanácsot. Putyin ugyanezt
akarja elérni, méghozzá a felsőház épületének lövetése nélkül.
2000. 07. 01. (IV/27)
