Most első ízben fordul elő a modernkori orosz történelemben, hogy egy képviselő
tiltakozásul lemond tisztségéről. Döntését magyarázva Berezovszkij hozzátette,
hogy nem ért egyet az elnök törvényjavaslataival, amelyekkel fel akarja számolni a
kormányzók jogkörét: "Ez nem más, mint Oroszország szétrombolása."
Lehet, hogy Berezovszkij előtt Borisz Jelcin példája lebeg, aki 1990-ben kilépett a
kommunista pártból. Hívei közül sokan követték, ám a mentelmi jogról való lemondás
aligha perspektíva mások számára. Oroszország szétrombolása ellen sem akaródzik
harcolni a képviselőknek, hiszen Berezovszkij távozása a dumából nem Oroszország,
csupán a jelcini rendszer szétverése elleni tiltakozás. Annak a politikai és gazdasági
rezsimnek a szétverése ellen, amely mint "oligarchikus kapitalizmus" vonul be a történelembe.
Borisz Berezovszkij az ennek élén álló mindenható elit, a "Család" egyik tagja
volt. Jelcin idejében közismert volt a befolyása a Kreml politikájára: ez azonban
Putyin felbukkanásával radikálisan csökkenni kezdett. Éppen ez az, amit a távozó
oligarcha elsősorban sérelmez.
Érdekes, hogy Berezovszkij a Kreml elleni híres kirohanásaiban elsősorban az elnök környezetét
támadja, és nem Putyint. Sőt egy sajtótájékoztatón még azt is nyilatkozta, hogy ha
ma lenne a szavazás, akkor is rá szavazna. Ezzel Berezovszkij nyitva hagyja a menekülési
utat a maga számára. Azt is be szeretné bizonyítani Putyinnak, hogy annak környezete
kevéssé ismert és alkalmatlan emberekből áll – nem olyanokból, akikre az elnöknek
szüksége volna.
Zsirinovszkij jövendölései
2000. 07. 22. (IV/30)
